A big band swing
napjainkban ismét
nagyon divatos muzsika
lett, de az 1940-es években
fénykorát élő stílus nagy
alakjai már nincsenek
közöttünk.
A big band swing napjainkban ismét nagyon divatos muzsika lett, de az 1940-es években fénykorát
élő stílus nagy alakjai már nincsenek közöttünk. Kivéve Ray Anthony-t, aki most 96
éves. Ő a swing hőskorának utolsó élő képviselője. (A swing egykori híres zenekarairól már egy
korábbi „Vájt fül” cikkünkben megemlékeztünk. http://www.amikisvarosunk.hu/cikk/vajt-ful-swing-
Az 1922-ben született trombitás, 18 éves korában, 1940-ben került be, az akkor fénykorát élő Glenn
Miller együttesébe. Olyan felvételek részese lehetett, mint a mai is gyakran játszott, In the mood, Moonligth serenade, Chattanoga Choo Choo, stb.
1951-ben megalakította saját big band-jét. Legismertebb szerzeménye
az együttes élén az Anthony’s boogie volt. Hosszú ideig vezetett show műsorokat, zenés filmekben is
játszott szerepeket. Zenekara még ma, 96 éves korában is létezik. Előkelő bálokon, jazz örökzöldek
feldolgozásait játszák a régi, szép időkből, bár az öregúr, Ray Anthony már nyilván csak egy-egy szám
vezénylését vállalja el.
Az alábbiakban 4 felvételt láthatnak, hallhatnak. Az első kettőn a Glenn Miller együttesben láthatjuk
az ifjú trombitást, Ray Anthonyt.
Az In The mood felvételen, a 0.36 – nál láthatjuk először az alacsony termetű Ray Anthony-t, a
trombitások bal szélén.
Itt pedig a Chattanoga Choo Choo hangzik el, ahol 0.13- nál jelenik meg először a trombitások között.
Ez már egy 1951-es, lendületes felvétele, saját zenekarával. Az Anthony’s boogie briliáns trombita
szólóját zenekarvezetőként Ray Anthony játsza és persze vezényli is a big band-et.
Végül egy sajátos magyar vonatkozás. Valami megmagyarázhatatlan okból, de az egykori kommunista
Magyarországon, a forradalom leverése után a rádió és az akkori filmhíradók egyik kedvenc felvétele
volt a fentebb is látható és hallható zseniális felvétel, az Anthony’s boggie. Ezúttal egy 1957. júliusi
filmhíradót idézünk, ahol a júliusi, 37 fokos kánikulai beszámolót kíséri e remek muzsika. A 60-70 feletti
olvasóknak ez egy kész időutazás, egy kis nosztalgiázás.
