Akik már jártak a budakeszi mamutfenyők környékén, azok egy kicsit tovább is tekintve, minden bizonnyal rácsodálkoztak már arra a néhány hatalmasra nőtt fűzre, melyek a Nádas tó túloldalát uralják.
Akik már jártak a budakeszi mamutfenyők környékén, azok egy kicsit tovább is tekintve, minden bizonnyal rácsodálkoztak már arra a néhány hatalmasra nőtt fűzre, melyek a Nádas tó túloldalát uralják. Ez a cikkünk most róluk szól.
Cikkem megírásához nagy segítségemre volt „A budakeszi Nádas tó revitalizációjának tervezési koncepciója”, mely a budakeszi Dendrológiai Alapítvány megbízásából készült, 2008-ban:
https://mail.google.com/mail/u/0/#inbox/1506055b0f65f1fe?projector=1, Most itt olvasható néhány idézet az anyagból, melyből jól kiolvasható a budakeszi fehér fűzek (Salix alba) életvonala, budakeszi megjelenésének körülményei:
„…Az 1965-ös légi fénykép szerint a tóban víz van; környékén egyetlen kisebb fa látható, a gát – tetején jól kivehető úttal – teljesen kettéválasztja a tómedret. A leírtak alapján a tómederből való agyag vagy földkitermelés (a tómeder kimélyítése) ezt megelőzően érhetett véget, és ekkora datálható a mai idős faállomány spontán létrejötte is. A bányászat kezdete, jellege, mértéke ismeretlen…”
„…Az 1987-es fényképen a fák egy része már hangsúlyos tájalkotó elem. A víztérnek vagy nedvesnek látszó terület egészen nagy volt; elképzelhető, hogy az 1965-ösnél is nagyobb…”
Az itt olvasható idézetek pedig már a koncepció készítésekor tapasztalt, 2008. évi állapotra utalnak:
„…A régi partvonalon, a gáton és a kivezető árok mentén nőtt, 40-50 éves fák…”
…”Lombkoronaszintben a fehér- és törékeny fűz (Salix alba, S. fragili) az uralkodó…”
Röviden összefoglalva tehát az állapítható meg a fentekből, hogy a Nádas tó környékén többek között a fehér fűz is a 60-s évek közepén jelent meg, spontán módon, a természet revitalizáló erejével, emberi tervezés, beavatkozás nélkül. Ezek a fák tehát napjainkban 50 évesnek mondhatóak, tehát még jó esélyük van arra, hogy e fajták átlagéletkorát elérve (100 év), még 50 évig éljenek és boldogítsák lelkünket és biztosítsák számunkra az életet adó oxigént.
A ma látható néhány nádas tavi fehér fűz egyik-másik példánya szemre már, a 25 méteres magasságot is elérte (a 100 éves mamutfenyők magassága jelenleg 36 és 32 méter) és szabálytalan, már alacsonyan szétágazó törzse lévén, lombkoronájának szélessége is királyian tekintélyt parancsoló. További nagyobb növekedésre már nem számíthatunk. 5 métert nőhetnek még kb. ezek a fák az elkövetkező évtizedekben, mivel általában 30 méter a maximálisan elérhető magasságuk.
E fák óriási életereje mindenesetre azt bizonyítja, hogy a Nádas tó környéke, még ebben a megcsapolt, vízhiányos állapotában is kellő életfeltételeket biztosít az ártéri, vízparti körülményekhez szokott fehér fűzeknek. Ezzel is bizonyítva, hogy Budakeszinek ez a hatalmas kincse szinte követeli a megújulást, a törődést.
Végül még egy érdekesség a fa kérgének gyógyhatásáról. A fehér fűz kérgéből vonták ki egykor először a szalicilsavat, mely amellett, hogy befőzéshez használt tartósítószer, hatékony fájdalom-és lázcsillapító is.
További forrás: http://www.terra.hu/fak/html/salix.alba.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9r_f%C5%B1z
