Gyakran teszem fel magamban ezt a kérdést, mikor nyáresti sétáimon végig ballagok Budakeszi egyik-másik utcáján. Mindenütt nagy a csend.
Gyakran teszem fel magamban ezt a kérdést, mikor nyáresti sétáimon végig ballagok Budakeszi egyik-másik utcáján. Mindenütt nagy a csend. Nem hallani egy család, egy társaság önfeledt trécselését, kacagását, grill ételek illatát, tányérok csörömpölését, boros poharak összekoccanását, amit röviden úgy hívunk, hogy ÉLET. Persze, tisztelet a kivételnek, ilyennel is találkozni, de ez elenyésző.
Nyilván nem budakeszi jelenség ez, alighanem általánosnak mondható mindez Magyarországon. Mi lehet ennek az oka? Nem tudom, csak próbálkozom a magyarázattal. Mindenekelőtt a hagyományok hiányát látom ebben. A déli országokban mindennapos, megszokott dolog, része kultúrájuknak. Családok, szomszédok, barátok egy életen át tartó rituáléja, mely segít abban, hogy boldogabban éljük életünket.
Egyre inkább mi is azt érezzük itt, Európa közepén, hogy évről évre szárazabbak, melegebbek a nyaraink, a délről érkezett kabócák nappali muzsikája is mind gyakoribb. Van tehát esélye annak, hogy a mentalitásunk is változni fog, s talán hamarosan nálunk is rituálé lesz a kerti együttlét családunkkal, barátainkkal, szomszédainkkal.
Mindenesetre és már behűtöttem néhány üveg sört, van egy-két üveg finom borom, és a mojito készítés fortélyait is igyekszem megtanulni. A hétvégén vendégek jönnek hozzánk.
