Amikor az Isten az Édesanyát teremtette

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy egész hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt:
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?
- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, 180 alkatrészből álljon, és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékaiból éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.
 
  Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:
- Hat pár?
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.
- Olyan sok?
 
Az Isten bólintott. - Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is meglássa, hogy mi történik, amikor beszól: "Mit csináltok?", és azt a választ hallja, hogy ,,Semmit". Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észrevegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor fia valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: "Mindent tudok és éppen ezért, melletted vagyok!"
 
- Uram - szólt az angyal, enyhén megérintve a karját-, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz egy nap.
- Sajnos nem tehetem - szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, aki tud hat ember számára ebédet készíteni fél kiló húsból.
 
  Az angyal kíváncsian körberepdesi a minta anyát és sóhajtva megjegyzi.
- Túl gyöngéd.
- De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs, mit tud egy édesanya elviselni - szólt az   Úr.
- Tud gondolkodni is:
- Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még kompromisszumra is képes - állapította meg az Úr.
 
  Akkor az angyal közelebb hajolt a modell anyához és az egyik ujját végighúzta az arcán.
- Itt van valami, ami fölösleges - szólt az angyal.
- Nem fölösleges ott semmi - szólt az Úr -, az egy könnycsepp.
- Hát az meg mire jó?
- Azzal lehet kifejezni az örömet, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt, és a büszkeséget.
- Te egy lángész vagy! - kiáltott fel az angyal!
 
  Finom melankóliával felelt az Úr:
- Megvallom az igazat, a könnyet nem én teremtettem!
 
Ha a könnyet nem az Isten teremtette, miért erőszakoljuk mi mások szemébe?
 
Bruno Ferrero:  A sivatag negyven meséje c. kötetből
 
Kép: Gustav Klimt,
Fotó: Vecsei Anett
 
Megosztás/Mentés Megosztás