Az omladozó budakeszi Mezei házat végre felújítják, de sok még a kérdőjel. Milyen funkciót kaphat, miképpen üzemeltethető, fenntartható-e gazdaságosan? (+VIDEÓ)

Megmondom őszintén, már évek óta tologatom magam előtt ennek a nem éppen egyszerű, „forró témának” a megírását. Hogy most mégis megteszem, annak egy oka van. 2017-ben végre valóban közüggyé vált az egykor Budakeszin élt Mezei Mária életműve - hagyatékának, emlékének a megőrzése. Megalakult a Mezei Mária (MM) Kulturális Egyesület, létrejött a Budakeszi Városi Színjátszókör, nemrég ünnepeltük a művésznő születésének 108. évfordulóját, Jótékonysági Mezei Mária Bált rendeztek a hagyaték gondozására és egy szobor felállításának a szándéka is megfogalmazódott. Ugyancsak ebben az évben az önkormányzat elindította a Budakeszi Értéktár anyagainak a gyűjtését is, benne a művésznő életművének az ismertetésével http://budakesziertektar.hu/kulturalis-orokseg, de ami a legfontosabb, néhány hete megkezdődött a Mezei Mária ház állagmegóvó felújítása is.

Az 1983-ban elhunyt Mezei Mária csaknem fél életét Budakeszin élte le férjével, Lelbach Jánossal a Petőfi utca 18. alatti „Isten küldte vályogvárban”. 

 "Ez a kis kert volt a templom. A felkelő nappal szemben feküdni, a füvön hallani az ébredő madarak nyújtózását, a harmattól nehéz szirmok halk nyögdécselését s megélni naponta a csodát: hogy alakul át a tegnap földbe kapált kudarcok, sértések, megalázások, keserű csalódások trágyája mára szépséggé és jó illattá. Egyensúlyt, valódi hitet termett nekem ez a kicsi kert. Testvéreim, az ártatlan állatok, mindenkori kutyám, számtalan cicám békességben hengergőztek körülöttem, s hálásan rám nevettek. Ők már mindnyájan selyemkendőimbe csavarva alusznak, csak én botorkálok a csukott ablakok mögött egyetlen elárvult kis cerkófmajom cicámmal, s kilesünk az üressé vált templomra. Nem ki a világba, ide vissza a kicsi kertbe vágyom még Uram” (Vallomástöredék)

A ház legújabb kori története 1999-ben kezdődik, ekkor köt megállapodást Lelbach János az akkori önkormányzattal, hogy a holtáig tartó lakáshasználati- és életjáradéki jog ellenében az ingatlan, Budakeszi Város Önkormányzata tulajdonát fogja képezni. Mind emellett a megállapodás része az is, HOGY A BUDAKESZI ÖNKORMÁNYZAT EMLÉKHÁZAT HOZZON LÉTRE ÉS TARTSA AZT KARBAN. 

Végérvényesen, Lelbach János 2007-ben bekövetkezett halála után kerül 
Budakeszi tulajdonába az ingatlan, a mintegy 100 éves ház, mely egy kis sziget az intim, háborítatlan, buja kertjével, csodálatos panorámájával, levegőjével, mind a mai napig.

2009-ben, Mezei Mária születésének 100. évfordulón elsősorban a budakeszi Kompánia Színházi Társulat végez önerőből javítási munkákat, de részt vesz abban az azóta megszűnt Budakeszi Lokálpatrióta Egyesület is. Mégis, az ódon épület állapota – melyhez kihasználatlansága is hozzájárul – egyre csak romlik az évek során. 2010 – ben, még a 2 ciklussal korábbi önkormányzat, mintegy 3,5 millió forintot fordít az épület fenntartására, állagmegóvására (új kémény a födémtől, bádogos szerkezetek cseréje, nyílászárók mázolása, stb.), és most kezdődik egy jelentősebb, 10 milliós állagmegóvási munka, többek között a teljes fűtésrendszer, tetőszerkezet, belső helységek, a télikert és a romokban álló fürdőszoba felújítása. A terveket Callmayer Ferenc, Ybl díjas építész jegyzi, mely garanciát adhat arra, hogy a megszavazott 10 millióval a legsürgetőbb felújításokat a legésszerűbben fogják elvégezni, de csodát ne várjunk!

Ez az eddigi legátfogóbb felújítás talán lehetőséget adhat arra, hogy némi élet költözzön a ház falai közé, de azért itt még sok a bizonytalanság, számos kérdés fogalmazódik meg.

Először lássuk, milyen elképzelések vannak, mit szeretnének megvalósítani, a jövő év elején befejezendő munkák után az épületben?

Sok nagyszerű gondolat, elképzelés formálódik az épület jövőjéről. Az egykori adományozó szándékát tiszteletben tartva a felújított épületben emlékház működne. Visszakerülnek a felújítás idejére elszállított és pontos leltár szerint raktározott bútorok, tárgyi emlékek. Ebben az emlékházban az önkormányzat és a közelmúltban megalakult MM Kulturális Egyesület szándékai szerint kiállításokat, irodalmi eseteket szerveznének. A művésznő otthona több lenne, mint emlékház. Eleinte alkalomszerűen, később talán rendszeresen kulturális események színhelyéül szolgálhatna. A János-hegyre néző kert pedig szabadtéri előadások befogadására is alkalmas lenne.

Az épületben székelne az MM Kulturális Egyesület, akik közreműködnének az emlékház működtetésében is. Ez lenne majd az idei nyáron újra létrejött - csaknem 100 éves múltú - Budakeszi Városi Színjátszókör székhelye és itt tartanák a próbákat is. (A társulat tagjai már a megalakulásuk előtti 2 évben jelentős szerepeket kaptak a nagy sikerű „Kővel, kő nélkül” és a „Az a tizenkét fényes nap” produkciókban.)

Az itt felsorolt elképzelések reményt keltőek, de azért az kétséges, hogy a mai építési költségek mellett a 10 millió forint mekkora fedezetet nyújthat egy teljes körű felújításhoz. Cikkemben mindvégig keveredik a felújítás és az állagmegóvás szó, bár én inkább az állagmegóvás kifejezést használnám, mert az épület állapotát nézve ez a 10 millió forint legfeljebb csak arra lesz elegendő. Régóta tarja magát az a vélemény, hogy az omladozó vályogház teljes körű felújítása legalább 50-60 millió forintba kerülne. Most tehát inkább csak állagmegóvásról beszélhetünk, melyet az elkövetkező években is folytatni kellene, a ház menet közben kialakuló, végleges funkcióihoz igazítva. Ehhez természetesen meg kell találni a fenntartáshoz, a működtetéséhez szükséges forrásokat!

Funkció, fenntartás, működtetés! Ez a három kulcsszó már az épület önkormányzati tulajdonba kerülése óta napirenden van, de a végleges, megnyugtató megoldás még ma sem látszik. 

Több kísérlete is volt az elmúlt évtizedben az önkormányzatnak a Mezei Mária ház használatára, de nem akadt olyan jelentkező, aki a jelentős felújítási és fenntartási költségeket vállalta volna az emlékház funkciójának megtalálása mellett. Az is szóba került, hogy a házat el kéne adni és annak árából a rendkívül értékes színháztörténeti gyűjtemény feldolgozásával, megőrzésével kellene Budakeszin egy 1 szobás emlékházat kialakítani. Ez azonban komoly erkölcsi kérdéseket vetett fel, hisz a házat azért kapta meg a város, hogy ápolja Mezei Mária emlékét. Így ez az elképzelést egyhamar elvetették.

dr. Szigethy Gábor író, rendező, színháztörténész, Mezei Mária művészi hagyatékának jeles ismerője, 2009-ben, a művésznő születésének 100. évfordulójára szervezett emlékhéten fogadott és körbevezetetett a házban néhány idősebb érdeklődőt. Jómagam is köztük voltam. A kalauzolás mellett akkor dr. Szigethy Gábor, ugyancsak jelenlévő feleségével, Gábor Júliával az oldalán (Ruttkai Éva és Gábor Miklós lánya) megosztott egy-két elgondolkodtató tapasztalatot a látogatókkal, melyek a Mezei ház problémáit is érintették. Ugyanis ők is működtettek egy Ruttkai Éva emlékszobát, melynek magánemberként 15 éven keresztül tudták fedezni a költségeit. Egy emlékszoba, pláne egy emlékház fenntartása azonban rendkívül költséges. Bevétel nincs, látogató meg alig van. Mindezt egy jól megépített terméskőházban, melyet folyamatosan karban tartottak, takarítottak, télen fűtöttek. A házat végül is eladták, melynek bevételéből biztosították a felbecsülhetetlen színháztörténeti gyűjtemény tárolását. A gyűjteményből, azóta is folyamatosan kiállításokat szerveznek és publikálnak.

Fontosak ezek az ott elhangzott gondolatok. dr. Szigethy Gábor végül is az ott elmondotakkal a Mezei ház helyzetének a megoldatlanságára is utalt 2009-ben. Persze, nyilvánvalóan a 2 történet nem ugyanaz, hisz az egyik esetben magánemberek voltak az ingatlan tulajdonosai, a Mezei házat viszont Budakeszi birtokolja. Mégis, érdemes lenne ezen a szálon továbbgondolni a Mezei ház jövőbeni sorsát!

Bármennyire is nehéz kimondani, de a mai, 70 évnél fiatalabbak már nem ismerik Mezei Mária művészi, emberi hagyatékát Magyarországon! Sajnos nagy színházi alakításait nem őrizte meg a filmszalag (Warrené házassága, Stuart Mária, Színház, Három nővér, Az ifjúság édes madara, stb.). Filmes alakításai ugyan ma is hozzáférhetőek, ám azokat, maga a művésznő sem értékelte sokra. Ezekben a filmekben a vörös hajú, álmatag szemű démon,  vamp, csábítóan gonosz, ingerlően szép, „franciás Mezeit” lehetet látni minduntalan. „Erőművész létére, tollkönnyű pihéket emelt”. Leszámítva a „Budapesti tavasz” és a „Ház sziklák alatt” című alkotásokat, azokat szerette. Ami igazán ma is kézzel fogható, maradandó érték és elérhető a mai ember számára, azt a papír és egy lemez őrzi az utókor számára.

 

Mezei Mária a háború végén otthagyja a színpadot. „1944-ben hátat fordítottam a világ, a színház, az otthonom hazugságainak, s vak ösztönömtől vezetve, felhúzódtam a Tátrába, a tiszta csúcsok és jó szagú fenyőerdők valóságába.” Ennek hozománya önvallomása, a „Valamit hoztam a hegyekből”, melyet 1946 nyarán mond el a pasaréti református templomban. „Hazahoztam a hitemet, mint egy nagy, jó szagú, meleg kenyeret, s azt éreztem, jó lenne szétosztani, mindenkinek adni belőle. Olyan erős volt bennem ez a vágy, hogy minden mást elnyomott. Színház, élet, jövő, minden eltűnt.”

1953-ban Mezei Mária Lajtha László zeneszerzővel és Tamási Áronnal megalkotják A bujdosó lány című tízperces népdal-monodrámát, melyet a Vidám Színpadon ad elő. A rövid monodráma gerince öt csíki dal volt, ehhez írt Lajtha zenét, Tamási szövegeket. Úgy érezte, megtörtént a csoda, végre megszólalt a lelke hangja. A darabot a legkedvesebb gyermekének nevezi. Az előadás hanganyagát 1979-ben bakelit lemezen is megjelentették.


Ebbe a sorba tartozik még az 1970-től kezdődő, hosszú betegsége évei alatt, Budakeszin írott „Vallomástöredékek” című kötete, melynek írásaiban életéről, színészetről és hitéről vallott.

De elég ennyi ahhoz, hogy az utókor megőrizze a jelentős színészek emlékét? Törőcsik Mari így vall erről: „Úgy gondolom, hogy a színész a pillanatnak él. Aztán elfelejtenek bennünket, ez az igazság. Hiszen kinek maradt fenn a neve? Jászai Marinak, Dérynének és Blaha Lujzának, esetleg még Bajor Gizinek és kész, de őket is csak a szakmán belül tartják számon, a fiatal színészek már nem is tudnak róluk jóformán semmit.” http://magyarteatrum.hu/torocsik-mari-soos-imrerol-%E2%80%93-debrecenben

Fontosak Törőcsik Mari ezen őszinte mondatai, melyek azt is igazolják, hogy miért nem lehetett sikeres a fentebb említett Ruttkai Éva emlékszoba. És itt mindjárt adódik a kérdés. Fenntartható lesz-e Budakeszin a jövőben az emlékház? A jelenlegi formájában semmiféleképpen sem. A fenti példák nem ezt erősítik. Ne kergessünk álmokat! Budakeszinek, mint a ház birtokosának kötelessége, hogy ápolja és megőrizze a 20. század. egyik kiemelkedő művészének a szellemi és tárgyi hagyatékát, de azt olyan körülmények, funkciók kialakításával, hogy egy valóban élő környezetben őrizzük meg Mezei Mária emlékét. Mindezt úgy, hogy a genius loci (a hely szelleme) is megmaradjon a ház falai között! Nem lesz könnyű feladat!

Nehéz kimondani, de a 116 m2-es összterületű ház egyik szobájában – legnagyobb szobájában, a 25 m2-es nappaliban – kellene kialakítani egy emlékszobát. Abban a kertre néző szobában, ahol Mezei Mária élete utolsó 13 évét élte nagybetegen. Ennek a szobának a csillárján még a közelmúltban is lehetett látni annak a bizonyos legendás fecskefészeknek az összetöpörödött darabkáit, ahol a 70-es években több nyáron át fészkeltek, az ott kikelt fiókák. A tojásait lerakó fecskemamát, mindig nyitott ablak várta azokon a nyarakon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És mi legyen a többi helységekben? A további 91 m2-en? Azok az elképzelések, szándékok, melyekről a cikk elején említést tettem, jó alapot adhatnak arra, hogy némi élet költözzön a ház falai közé, de ez még csak a sikeres kezdethez lehet elég. Ez még nem elegendő garancia arra, hogy 10-20 év múlva ne induljon ismét pusztulásnak a ház. Ezt követően tovább kel gondolni a szóba jöhető egyéb lehetőségeket és ezek ismeretében üzleti alapokra kell helyezni az épület fenntartását és működtetését! Ez nem sértheti Mezei Mária emlékének a megőrzését! Sőt, ez lehet a garancia, hogy életműve ne tűnjön el mindörökre.

Az egyértelműen megállapítható, hogy a rendszerváltás óta forrás gondokkal küszködő Budakeszi (nagyon kevés az iparűzési adó bevétel) egymaga nem tudja ezt a helyzetet megoldani. Ehhez még pályázatok megnyerése sem lehet elegendő, mert egy megnyert pályázat hol van, hol nincs.

A város vezetésének mindenképpen meg kellene jelennie az országos médiában is (újságok, rádió, tv), ahol beszélni kéne a ház lehetőségeiről és a gondokról egyaránt. Talán ez is segíthetne új elképzelésekkel gazdagítani a működtetést és talán partnerek is akadnának mindehhez.

Persze itt felvetődik a kérdés! Budakeszi nagyadózói miért nem képviselik a 21. században azt a kultúra mecénási szemléletet, mely még dédapáink idejében természetes volt. Róluk egyáltalán nem is hallani városunk közéletében, tisztelet egy-egy kivételnek!

Sajnos ennek a szemléletnek az eltűnése nem csak Budakeszit érintő gond, hanem egyben országos is. Kétségtelen, a kultúra, a valódi művészet támogatása soha nem volt igazán nagy profitot hozó vállalkozás. Erre csak az képes, aki a tiszta pragmatikus gondolkodáson néha túllépve lelkileg is azonosulni tud a támogatott célokkal.

Mind ezek mellett fel kéne venni a kapcsolatot a Bajor Gizi Színészmúzeummal is, talán ők is segíthetnének.

Ha minden jól megy, a jövő év első harmadában befejeződik a ház állagmegóvó, első ütemű felújítása és beindulhat ott az élet. Addig is engedtessék meg, hogy honlapunk, az amikisvarosunk. hu két korábbi cikkével és egy videó felvétellel emlékeztessen arra, hogy a genius loci (a hely szelleme) micsoda nagyszerű dolgok létrejöttét segítheti. Nagyszerű dolgokét, melyeket hajlamosak vagyunk gyorsan elfelejteni! 

Mezei Mária művészete, szellemisége, a ház, a tárgyi emlékek még bőséges lehetőséget adtak néhány éve a drámapedagógia számára  A Mezei Mária Művészeti Iskola, a Kompánia Színházi Társulat azokban az években élt is ezekkel a lehetőségekkel. Amit én láttam és tapasztaltam akkor ezeken a foglalkozáson, az maga volt a csoda! Bezeczkí Erzsébet, Hantos Násfa és Mayer Zita voltak ezeknek a csodáknak a megalkotói. Az alább megtekinthető 2012-ben készült videó felvétel iskolapéldája annak, hogy egyfelől Mezei Mária emlékét megőrizve, de ugyanakkor a 21. század kívánalmait is figyelembe véve mi mindenre lehetne alkalmas a 116 m2-es ház és a buja kert. https://www.youtube.com/watch?v=DTI1y5xTWsE&t=35s  És ugyanezt érzékelem minden évben, a kompániások megálmodta Mezei Mária Emlékhéten is. 

A cikk elejét is egy idézettel kezdtem a „Vallomástöredékből” és befejezésképpen is innen olvashatnak egy rövid részletet, mely akár lehetne a Mezei ház 21. századi jövője is: „Álmom a Szeretet-színház, ami iskola, templom, szanatórium, hangversenyterem és cirkusz lenne egyben…………..színészettel kéne tanítani, nevettetni, pihentetni és útbaigazítani az oda betérőket.”

Ha ezen az úton indul el 2018-ban, az „Isten küldte vályogvár”, néhány éven belül akár egy kultikus hellyé is válhat. Ám azt ismételten leírom, NEM LESZ KÖNNYŰ FELADAT!

Kapcsolódó cikkek Násfa és Zita múzeumpedagógiájáról a Mezei házban: http://amikisvarosunk.hu/cikk/nasfa-es-zita-csodaja-mezei-maria-hazban

http://www.amikisvarosunk.hu/cikk/nasfa-es-zita-ujabb-csodaval-ajandekoz...

Fotóforrások: 

http://hiresmagyar.network.hu/kepek/mezei_maria/mezei_maria_arcai

Domonkos Vilmosné Irén

Iklady László

Subicz Réka

Torti Szofi

Horváth Jenő

 

 

 

 

Megosztás/Mentés Megosztás

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Jelölje be az alábbi jelölőnégyzetet. Ez az automatizált spamek kiszűrésére szolgál.