Budakeszi Portrék. Gannay János. "Ő a mi festőnk volt valóban, Budakeszi festője". (+VIDEÓ)

2010-ben az EFMK kiállító termében volt egy kiállítása Gannay Jánosnak (1905-1992), melyet Dévényi János festőművész, a később megalakult KesziArt Egyesület elnöke kezdeményezett. Gannay Jánosnak, aki az 50-es években költözött Budakeszire, 1992-ben bekövetkezett haláláig nem volt soha kiállítása városunkban. Alkotói tevékenységéről életében is csak nagyon keveset tudtak a budakesziek. Itt az ideje annak, hogy ezt a jelentős alkotót megismerje Budakeszi.
 
A 2010-es kiállítás megnyitóján Dévényi János emlékezett meg Budakeszi elfeledett festőjéről. Az alábbiakban itt olvashatják ezt a szép megemlékezést, mely talán közelebb visz minket Gannay János életművéhez.
 
A kiállításról egy kisfilmet is készített Dévényi János, mely most ugyancsak megtekinthető.
 
 
Budakeszin élt és dolgozott ez a kiváló festőművész, aki az első mesterem volt. Édesapám megszólította az utcán dolgozó festőt, és bekért engem a műtermébe.
Serdülő gyermekként jártam hozzá vasárnap délelőttönként rajzolni. Atyai türelemmel foglalkozott velem tőle tanultam a színek szeretetét, a szerkezet szigorú rendjét, a kompozíció jelentőségét. Gannay Jánosnál ismertem meg a mesterség alapjait ott találtam meg a rajzolás örömét, és ott szívtam magamba a terpentin felejthetetlen illatát .
Figyeltem hogyan teszi fel a képet pár ecsetvonással, milyen állhatatosan és kitartóan fejleszti a képet, hogyan veszi fel a küzdelmet a holt anyaggal, a festékkel a vászonnal, amíg át nem szellemül, amíg el nem készül vele a festő szándéka szerint, amíg a kép be nem teljesedik a festő poézisével. Gannay Jánosnak egyénisége stílusa van, ami átsugárzik a párvonalas rajzon, az odavetett lazúros akvarellen, és a pasztózusan feltett olajképeken.Látni és érezni tanított, szinte fogadott fiaként a természet hallatlan csodálatára nyitotta rá szemem, hogy észre vegyem a témát a körülöttünk lévő emberek és tárgyak szépségében, és mindezek mellett a mesterség iránti alázatra intett. Csodálattal szívtam magamba a műterem falán látott képek napfényes hangulatát a fény-árnyékos utcarészleteket, Budakeszi házainak változatos színeit, a régi sárga házfalak különös látványát, amelyek valóban beazonosíthatóak és felismerhetőek voltak a képeken.
Emlékeimben felmerül az összevont szemöldökű önarcképek sora ,melyeket a fény árnyék változatos játéka oldott fel, és a tágra nyílt tekintet átható pillantása szelídített, ma is látom, a karakteres magas homlokot, a járomcsont kiszögellését a száj határozott vonalát, és az áll előreugró foltját.
Többször lehetett látni az utcán, a piacon, ahogy háromlábú állványán palettávall a kezében festett, vagy néhány gyors mozdulattal a  vázlatkönyvébe rajzolt. Az idősebbek talán még emlékeznek szikár termetére, hosszú ősz hajára, meleg barna szemére, megfontolt mondataira. De jó is lenne ha neve, kedves szerény egyénisége, kiváló alkotásai, nem merülnének feledésbe.
ha a Budakesziek felismernék, ő a mi festőnk volt valóban, Budakeszi festője.
Nevét sajnos nem őrzi emléktábla, nincs róla utca elnevezve. Javaslom, kapjon egy emléktáblát Gannay János festőművész .
A bemutatásra került rajzok festmények mint cseppben a tenger híven hordozzák az ő Istenáldotta tehetségét ,képalkotó fantáziáját, az ő szellemi festői hagyatékát. Lajoskomáromban született, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Aba Novák Vilmos, és Glatz Oszkár növendéke volt. Az ötvenes évektől kezdve Budakeszin élt és alkotott. Az 1940-es évek óta több kiállításon szerepelt, a magyar festészet
nagybányai hagyományához kötődő alkotó. Leginkább utcarészleteket, csendéleteket és portrékat festett.
Mondják el másoknak, adják tovább, 
Gannay János, a mi festőnk, Budakeszi festője.
 
 
 
 
 
Megosztás/Mentés Megosztás