Július - Szent Jakab hava, Áldás hava

Kedves Olvasó!
 
A gyümölcsfák vitamindús terméseikkel kényeztetnek minket. A piacokon megjelent a cseresznye, meggy, málna, áfonya és ribizli, lassan a sárgabarack is beérik a kertekben. A nyár a bőség időszaka, a természet megajándékoz minket gyümölcseivel. Elérkezett a befőzés ideje. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor télen elővesszük a nyáron eltett bio, házi készítésű lekvárunkat. (Tavaly sikeres volt a cukormentes befőzésem.) Amit elfogyaszthatunk vajas kenyérrel, palacsintával és süteménybe is tehetjük. Már javában tombol a nyár, ezt a növényeink is nehezen bírják. Az öntözés elengedhetetlen a kertes házban lakóknak, de csak a reggeli és késő esti órákban tegyék! A rekkenő hőség minket is megvisel. Számunkra is fontos a napi folyadékbevitel. Javasolt mennyiség a nyári melegben napi 2-3 liter! Figyeljünk jobban a gyermekek és az idősebbek vízfogyasztására! Este sötétedés után, mikor kellemesre hűlt a levegő, érdemes kimenni a teraszra, kertbe. Tíz óra körül szoktam kiülni a fenyőfa mellé. Ilyenkor már nyugalom van körülöttem, kisebb gyermekeim békésen alszanak. Figyelem a csillagokat és hallgatom a csendet. Néha Buksi kutyánk vakkant egyet, majd nyugodtan visszaül mellém. “Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak… Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.” 
Kalkuttai Teréz anya gondolata
 
Július 2. Sarlós Boldogasszony napja:
 
Nagy ünnep volt a régi ember életében. Ezen a napon kezdődött a búza aratása. Ahogy Mária is nehézkesen lépked (hiszen gyermekét hordozza méhében), a búzakalász is nehézkessé lesz, lehajtja fejét: megérett az aratásra. A búzaszem is Jézust hordozza, hiszen minden szemen megláthatjuk Jézus és Mária arcát. Az emberek kis kévét kötöttek búzából, ennek Jézuskéve volt a neve. Körülötte letérdeltek, s úgy köszönték meg a Jóistennek, hogy megadta a mindennapi kenyérnek valót, ebben az évben is, sőt, még a szegényeknek és a madaraknak is jut belőle. A római katolikus egyház az áldott állapotban lévő Máriáról és Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatásáról emlékezik meg.
 
Július 3. Szent Tamás apostol napja:
 
Szent János evangéliumában sokat foglalkozik személyével. Ő az, aki hitetlenkedve fogadta társai tanúságát a feltámadt Krisztusról. Hagyomány szerint Indiában és Perzsiában hirdette az evangéliumot.
 
Július 20. Illés napja:
 
Elsősorban az ortodox és a görög katolikus egyház ünnepli Illés prófétát, aki a Szentírásban a Királyok I. és II. könyvében szerepel. Legyőzi a Baal papokat, több csodát tesz például a Careftai (=Sarepta) özvegyasszony fiának feltámasztása..., kiválasztja a következő prófétát: Elizeust, aki láthatja, amint őt az Isten tüzes szekéren az égbe ragadja. A hívő zsidók Illést a Messiás hírnökeként várják vissza, szó szerint értelmezve a Malakiás próféta tollára bízott isteni üzenetet: „Imé, én elküldöm néktek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja”. Jézus Keresztelő Jánosra vonatkoztatja, és azt mondja: Bizony mondom nektek Illés már eljött, de nem ismerték fel és kényük-kedvük szerint bántak vele. Jézus több csodáját is "megörökli pl. a csodálatos kenyérszaporítás, halott feltámasztás, mennybemenetel. Évszázados megfigyelés ezen a napon illetve tájékán gyakoriak a zivatarok.
 
Július 22. Mária Magdolna napja:
 
Krisztus tanítványai közé tartozott. Jelen volt Jézus halálánál. Húsvét hajnalán elsőként látta meg a feltámadt Üdvözítőt. Szent János szerint Mária Magdolna külön is szemtanúja volt a feltámadásnak. Jézus őt küldte el a tanítványokhoz,hogy „vidd nekik hírül: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz,az én Istenemhez.” Szent Mária Magdolna tisztelete a 12. századtól terjedt el.
 
Július 24. Kristóf napja:
 
Kristóf azon szentek sorába tartozik, akiknek a létezését történetileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis oly nagy tiszteletnek örvend, hogy e téren igen sok történetileg bizonyíthatóan létezett szentnek fölötte áll. A hagyomány szerint Kristóf a 3. század derekán Szamóban adta életét Krisztusért. Az úton járók patrónusáról, akinek képét ma is sok autós és motoros magával hordja. Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől - így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Készített magának egy kunyhót a folyó partján, abban élt, s egy nagy botra támaszkodva sorra átvitte a folyón az utasokat. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára, amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál." És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával, mert Kristóf ezután fáradhatatlanul térítette az embereket Szamóban.
 
Július 25. Jakab napja:
 
Jakab az első vértanú az apostolok közül. Életében is sokaknak szolgált. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház ,,oszlopát”. Jászdózsán úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek. Ilyenkor szedik ki a fokhagymát. Ezen a napon áll meg a szőlő növekedése és kezd édesedni. Ha Jakab napja derűs, jó gyümölcstermésre számíthatunk. A régi megfigyelések szerint ezen a napon zivatarra számíthatunk.
 
Július 26. Szent Anna napja: 
 
Szűz Mária édesanyjának neve napja. Ő a várandós édesanyák védőszentje. Férje Joachim volt. Sokáig nem született gyermekük, míg végül a Jóisten Anna idős korára adott neki gyermeket, s megszületett Mária Jézus édesanyja. Szent Anna a nagycsalád,a nemzetség oltalmazója, a gyermekáldás védőszentje. A gyermeket váró édesanyák segítője. Ezen kívül a szövőmunkások, csipkeverők, söprűkötők védőszentje is. A szabók, asztalosok, kádárok is őt hívják segítségül.
 
Aratási szokások:
 
Az aratást szinte minden alkalommal kalapemeléssel, fohászkodással és imádsággal kezdték. Az aratáshoz használt eszközöket a templomhoz vitték, megszenteltették. Az aratási területhez érve letérdeltek és keresztet vetettek. Az első learatott búzaszálnak, az első kévének nagy jelentősége volt. Egészség- és termékenységvarázsló céllal ebből a baromfinak adtak. Aki a derekára kötötte az első búzaszálat, annak később nem fájdult meg a dereka. Szokás volt még, hogy az aratók az első kévéből megkötözték a gazdát, s ő borral vagy pénzzel válthatta ki magát. Az aratás végén, egy kis darabon nem vágták le a gabonát, így biztosítva, hogy bő termés legyen a következő évben is. Máshol azért hagyták lábon, hogy a madaraknak, szegényeknek is hagyjanak. Az utolsó kalászból egy kis csomót mindenki hazavitt és az őszi vetőmag közé keverte. Az aratókoszorút a mestergerendára akasztották, majd vetéskor az ebből kipergetett szemeket keverték a vetőmaghoz.
 
 
Heti gondolat… “A szeretet az otthonainkban kezdődik; a szeretet az otthonokban lakik és ezért van a sok szenvedés és szerencsétlenség a világban... Úgy tűnik, manapság mindenki szörnyű sietségben van, türelmetlenül a minél nagyobb siker, fejlődés, gazdagság és más hasonlók elérésében, a gyermekeknek pedig szüleik idejéből oly kevés jut. A szülőknek nincs idejük egymásra és így a családokban kezdődik a világ békéjének felbomlása.”
Kalkuttai Teréz anya
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Megosztás/Mentés Megosztás