Kék buszok nélkül fejre állnánk: négy-ötezer budakeszi lakos használja naponta a 22-eseket

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egyszer-egyszer olvashatják a budakeszi.blog.hu-ban megjelenő publicisztikákat is honlapunkon, melyek 
utánközlések, és nem minden esetben tükrözik véleményünket. Ezeket a cikkeket 
vitaindítónak szánjuk, mert kiváncsiak vagyunk a véleményükre. A tartalmi kifogásokat 
ne honlapunknak, hanem a blog szerzőjének küldjék el! (Szerkesztőség.)
 
Mi lenne, ha csak a Korányi-ig járnának a budapesti buszok? Elég nagy baj, de szerencsére 
erről szó sincs: az állam és a főváros csak arról egyezkedik, hogy a városhatáron túlnyúló 
járatokért ki állja a számlát.
 
Az agglomerációs közlekedés forgalmi szempontból – függetlenül attól, hogy ki fizeti – egyértelműen 
a fővároshoz tartozik. Elég rápillantani erre a nagyítható ábrára, és rögtön látszik, hogy például a 
22-es buszcsalád járatain a 
 
hétköznapi utazások 85%-a 
Budapesten kezdődik és/vagy végződik.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Azaz a 22-es buszok a Budapesten belüli utasszállításon túl a városhatáron átnyúló, helyközi 
használatban a „vidéki” munkavállalókat, diákokat és fogyasztókat viszik a fővárosba, illetve a 
budapesti lakosokat a fővároson kívüli munkahelyekre és iskolákba. Hétvégén kicsit más az eloszlás, 
de azok a napok nem nyomnak sokat a latban, egy évre kivetítve csak ±1%-ban térnek el a hétköznapi 
arányoktól.
 
(A kivetítés szó szerint értendő: a posztban szereplő diagramok a BKK 2013. március 21-i, 23-i és 24-i 
teljes vonali utasforgalmi mérésein alapulnak. Az év többi részében az egyes napok forgalmi adatai 
akár 20-30%-ban is eltérhetnek, de a szokásos, tanítási időszakban végzett számlálás eredményeire 
reprezentatív mintaként – kvázi átlagként – tekinthetünk.)
 
Maradjunk tehát a dolgos hétköznapoknál, és főleg Budakeszinél. A hétköznapi utasforgalom majdnem 
feléhez nincs közünk, az Budapesten belül zajlik. A városhatáron átutazók viszont két csoportból 
tevődnek össze: budakesziekből, akik a fővárosban tanulnak, dolgoznak, vásárolnak, orvoshoz járnak 
vagy ügyintéznek, illetve budapestiekből, akik hasonló okok miatt jönnek Budakeszire.
 
A két csoport együttesen a helyközi közlekedők tömege, és az elválasztásukra a 2011. évi népszámlálás 
Budakeszire vonatkozó ingázási arányait hívjuk segítségül. Ez csúsztatás a javából, hiszen az eljárók és 
bejárók cenzusban szereplő adatai egyrészt egy szűkebb körre (csak a tanulókra és dolgozókra, a más 
okból közlekedőkre nem), másrészt jóval több irányban (nem kizárólag a fővárosra, hanem minden egyéb 
településre) értendőek.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
De nincsenek más számaink, ezért most azzal az önkényes feltételezéssel élünk, hogy a Budapest felől 
és felé közlekedőkre is igaz az ingázók 29-71%-os megoszlása. Az arányosítás alapján a budakeszi
lakosok hétköznap

több mint tízezer utazásban vesznek részt.

Ezeknek az utazásoknak a 60%-a helyközi (azaz átlépi a városhatárt) és 40%-a helyi
(azaz Budakeszin belül történik). Az utazások átszámítása valódi utazókra azonban egy kicsit 
bonyolultabb, mint az autóforgalom esetében. Nagyjából persze igaz, hogy az utazások egy napon 
belül párosával történnek (oda- és visszautazás), de mégsem annyira egyöntetűen, mint a kocsiknál.
Hiszen míg egy autó nélküli közlekedőnél simán belefér, hogy egy autó utasaként megy el, majd egy 
busz utasaként jön vissza (vagy fordítva), addig ugyanez egy sofőrről és a kocsijáról nehezen elképzelhető.
 
És akkor még ott vannak azok az utazók, akik naponta többször fordulnak, mint azt az autósok felénél is 
feltételeztük. Szóval vegyesen vannak, akik egy, két, három vagy esetleg négy utazást abszolválnak egy
napon belül. A különböző kombinációk között elég nagy szórás van, de a reális becslés az, hogy hétköznap

négy-ötezer budakeszi lakos
veszi igénybe a kék buszokat.

Ilyen szórás mellett és a közlekedési szokások mélyebb ismerete nélkül az is csak becsülhető, hogy a fenti
eloszlás alapján kb. 3000 ember lehet, aki napi rendszerességgel kék busszal jár Budapestre.
 
És arról se feledkezzünk meg, hogy Budakeszin belül nem csak helyiek használják a közösségi közlekedést,
hanem a főváros felől érkezők is ezres léptékben. A 22-es buszok velük együtt (de a Budapesten belül 
közlekedők nélkül) számított napi használatának időbeli lefutása nagyon hasonló az autóforgaloméhoz, 
azzal a kiegészítéssel, hogy azon belül a helyi forgalom jóval kiegyenlítettebb, mint a helyközi
(a főváros felé irányuló, illetve onnan érkező) áradat:
 

 

Az igazán nagy különbség azonban nem az órák és napszakok, hanem a megállók utasforgalma között 
van. A Tesco-ig közlekedő 22-es és a Temető felé kanyarodó 222-es „szárnyvonalak” természetesen 
közel sem olyan forgalmasak, mint a Budakeszin végigfutó közös vonalszakasz, és ez a fel- és leszállók
számában is meglátszik.
 
Ha a hat darab Fő utcai megálló kihasználtságát összevetjük a budapesti megállókéval, akkor látszik, hogy 
micsoda nyüzsgés van Budakeszin. Gyakorlatilag csak a Kuruclesi úttól befelé van hasonló, és a 
Budagyöngyétől beljebb ennél nagyobb pörgés:
 

(A Széll Kálmán téri gigantikus utasforgalomnak csak a harmada fért a diagramba.)

A fenti adatokat nézve nem teljesen érthető, hogy a BKK a 2013-as adatok birtokában miért szüntette 
meg egy időre a Dózsa György téri jegyárusítást, és helyette miért a többi megállónál kevésbé forgalmas 
Városházához telepítettek automatát. Javukra szóljon, hogy némi hangoskodás után gyorsan (vissza)került 
a végállomáshoz is egy gépezet. Viszont továbbra is jobban hiányoznak a jegyautomaták a városközpontból
(Gyógyszertár), az Erkel utcától és a Szanatórium utcától, mint amennyire szükség van arra az egyre a 
Városházánál.
 
Végül ennyi adat és ismeret birtokában tényleg képzeljük el, mi lenne, ha csak a fővároson belül járnának a 
kék buszok. Akik most a Szanatórium utcánál szállnak fel vagy le, azok egy kis plusz sétával elérnék a 
Korányinál lévő új végállomást, de a többiek részben a fehér buszokra, illetve nagyobb arányban autókba
kényszerülnének. A távolsági járatok véges kapacitását nézve és az autónként átlagos 1,2 fővel számolva a 
főváros magába fordulása esetén kb. hatezer kocsival (forgalmi egységgel) növekedne a városhatáron
áthaladók száma. Magyarán szólva:

kék buszok nélkül 30%-kal nőne
a Budakeszit és Budapestet
egyaránt terhelő autóforgalom.

És akkor még nem is beszéltünk a helyi, belsô gépjármûforgalom megélénkülésérôl.

Doleschall Tamás

Megosztás/Mentés Megosztás

Hozzászólások

A cikk alapvetően jó, de ott zárul, hogy mi lenne, ha a kék buszok nem jönnének ki többé Budakeszire.
Érdemes volna megvizsgálni azt is, hogy ha ez a nem kívánt esemény bekövetkeznék, milyen ellenlépés volna célravezető. Szerintem ebben az esetben vizsgálni kéne egy olyan új Volán-járat megvalósíthatóságát, amely Budakeszin a kék buszok egykori megállóit használná, Budapest határán belül pedig expresszjárathoz hasonlóan csak néhány helyen állna meg, pl. Budagyöngye, János-Kórház és Széna-tér - gondolom, a Széll Kálmán térre nem engednék be. Ezek a buszok valószínűleg nyereségesen üzemeltethetőek volnának, mert elég sok ingázó használná, akik még profitálnának is a gyorsjárat-jellegből.
Ebben az esetben viszont a megrövidített 22-es busz forgalma drámaian visszaesnék, hiszen a budakesziek nem használnák többé. A járatokat feltehetően ritkítani kellene gazdasági okból, ami kiválthatja a Budakeszi úton lakó "pestiek" elégedetlenségét. Nem tudom, mit lépnének erre a BKV-nak diktáló városházi politikusok, de talán érdemes volna őket rábírni: gondolják át még egyszer, alaposan a dolgot.
Utóirat: bocs a régimódi ikes ragozásárt, privát mánia :-D

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Jelölje be az alábbi jelölőnégyzetet. Ez az automatizált spamek kiszűrésére szolgál.