Soha ne add fel!

Kollégánk, az amikisvarosunk.hu honlap és facebook szerkesztője az elmúlt két hónapban egy kórházi szakmai gyakorlatot teljesített, mely egy két éves gyógymasszőrképzés előírt része volt. Írása belső vívódásairól szól, több izgalmas téma felvetésével, melyeket most olvasóinkkal is megosztunk. (Szerkesztőség)

Személyes történetet szeretnék most leírni, úgy érzem, hogy gondolataimat, tapasztalataimat tovább kell adnom. Tavaly ősszel beiratkoztam egy kétéves gyógymasszőrképzésre, a második évfolyamot szeptemberben akkor kezdhetem el, ha teljesítem az előírt kórházi szakmai gyakorlatot. 

A múlt héten a két hónapos nyári gyakorlatom végére értem. Büszke vagyok magamra, hogy végig csináltam! Voltak könnyebb és nehezebb időszakok. Lelkileg hol a felhők felett jártam, hol a mélység nehéz traumáját éltem meg.  Hálás vagyok mindenért, ami velem történt az elmúlt időszakban. Ez a két hónap megváltoztatta az életemet, megerősítette a gondolkodásomat, lelkileg erősebb lettem és a hitem szilárdabb. 

Három osztály, ahol nagyon sokat tanultam, az “Ortopédsebészet”, az “Agy és koponyasérültek rehabilitációs osztálya”, és a “Súlyos központi idegrendszeri sérültek emelt szintű krónikus osztálya”, ahol az élettől olyan lelki útravalót kaptam, amit soha nem felejtek el. Az itt töltött napok életem fontos állomásai lettek. Hálás szívvel gondolok vissza ezekre a hetekre. 

Szakmailag képzett orvosokkal, főnővérekkel és ápolókkal találkoztam, akik türelmesen, gyógyítják, segítik, ápolják az osztályra érkező betegeket! 

Az első napok nagyon megviseltek lelkileg, szinte minden este könnyes szemmel aludtam el. Nehéz volt feldolgozni, hogy vannak emberek, akik nem tudják ellátni magukat, részleges vagy teljes segítségre szorulnak.

Esténként végig gondolom a napot és értékelem a mindennapok apró csodáit!  Például, hogy reggel felébredek, egészséges vagyok, minden nehézség nélkül járok. Tudok egyedül enni - inni, hajat mosni, - tisztálkodni... Amíg ez természetes, addig nem is tudjuk elképzelni, hogy milyen amikor ez nem megy egyedül és segítségre szorulunk.  

A kórházi gyakorlatom alatt igyekeztem a legjobb tudásom szerint dolgozni, alázattal, és szeretettel. Feladatom volt, csak párat említenék:
- segítettem a betegek gondozásában: pelenkacsere naponta többször, ágyazás,    szekrények-kórtermek rendbetétele, öltöztetés, mosdatás
- segíteni kellett a betegeknek az étkezésnél,     
- betegek itatása naponta többször, hogy mindenki megfelelő mennyiségű folyadékot fogyasszon, különösen a nagy melegben. 
- vérnyomásmérés, 
- rendszeresen mentem a kórtermekbe megnézni, hogy jól vannak-e betegek, van-e valamire szükségük ...

A mozgáskorlátozottakra sokan furcsán néznek. Valójában, mikor az utcán találkozunk velük, csodálni kellene ŐKET!  Tegnap a városháza előtt láttam egy idős nénit, amint kerekes járókerettel sétált. Megálltam és könnyes szemmel néztem. Ma már tudom, hogy leírhatatlan akarat, türelem, kitartás és hit kellett ahhoz, hogy egy betegség, baleset vagy akár agyvérzés után így tudjon EGYEDÜL közlekedni. 

Szeretném felhívni a figyelmet az orvosok, ápolók (csapat) munkájára, akik nélkül a felépülés nehéz szinte lehetetlen lenne. A rehabilitáció nagyon fontos, minél előbb kezdődik el, annál gyorsabb a gyógyulás folyamata. A betegség alatt és az utáni időszakban fontos szerepe van a családnak (hozzátartozóknak), hiszen ők is a segítik a beteget a felépülésben. 

Tapasztalataim alapján, fogadjanak el tőlem pár tanácsot!

Mikor az osztályon kezdtem dolgozni láttam, ahogyan egy beteg feküdt katéterrel, csővel a hasában, melyen keresztül táplálták. Aztán egy hét elteltével már egyedül evett, biztonságosan ült a kerekesszékben és közlekedett az osztály folyosóján. Szinte hihetetlen, de az emberek képesek a nulláról újra kezdeni az életüket! Mindig van REMÉNY! Soha sem szabad feladni!

Könnyebb a betegségeket a megfelelő életmóddal megelőzni, mint a betegséget gyógyítani! Tegyél minden nap egy keveset azért, hogy egészséges légy. Az egészség olyan kincs, melynek értékét az ember csak akkor ismeri fel, amikor elveszítette.

Ha autóval mész, mindig, mindenki legyen bekötve és óvatosan, körültekintően közlekedj még gyalogosként is! Lassan járj, tovább érsz! Ha biciklizel, bukósisak nélkül ne indulj el, és gyermekeden is mindig ott legyen! Még akkor is, ha csak a szomszéd boltba vagy a közeli játszótérre mentek!

Légy boldog!  Örülj a napsütésnek, az esőnek, a hidegnek, hogy egészséges vagy, van családod! Mindig van minek örülni! Örülj annak, amid van, és ne keseregj amiatt, amid nincs! Semmit ne vegyél természetesnek, vagy magától értetődőnek!

Nehéz volt a fent említett osztályokon dolgozni fizikailag és lelkileg is! Sokat tanultam nemcsak a betegápolás területén. Köszönöm a sorsnak, hogy ezt átélhettem!

Vecsei Anett
Okleveles Reflexológus, Fitoterapeuta, Aromaterapeuta

Fotó: pixabay
 

Megosztás/Mentés Megosztás

Új hozzászólás

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Jelölje be az alábbi jelölőnégyzetet. Ez az automatizált spamek kiszűrésére szolgál.