Gábor Emese könyvbemutató a Rózsavölgyi-szalonban. „Őrizem a csöndet”

Bármilyen meglepő, életének eddigi 39 évében mindezek belefértek. Nem hinném, hogy most külön – külön kellene e cikkben foglalkozni valamennyivel.Most megjelent első verseskötete mellett mindössze a „jazzmuzsikus” Gábor Emeséről ejtenék néhány szót. Tavaly Emese a budakeszi Angara együttessel lépett fel a Mezei Mária emlékhéten. Az Angara nem jazzt játszott, de bizonyos jazz elemek is felvonultak játékukban. Ennek részeként Emese egy néhány periódusból álló jazz improvizációt adott elő gordonkán. Sok nagyszerű jazzmuzsikust hallottam életem során, így van némi összehasonlítási alapom. Elmondhatom, az a röpke két perc meggyőzött arról, ha Emese ezt a pályát választotta volna, ma hazánknak egy kitűnő jazz-gordonkása lenne. (Csak úgy mellékesen megjegyezném, hallott már valaki jazz-gordonkásról? Emese még e hangszer jazziasítására is képes volt egy szobor megalkotása és egy nagyszabású civilek kezdeményezte faültetés között.)

De térjünk vissza a május 9-i könyvbemutatóra, mely méltó körülmények között, a Rózsavölgyi – szalonban került megrendezésre, a 2012. évi könyvnap részeként. Gábor Emese elmondása szerint az „Őrizem a csöndet” az elmúlt 20 évben íródott verseinek a válogatása. Válogatása korai filozófikus verseit, az egész művészetét végigkísérő természet ihlette verseit és végül az érett női lélek szerelmes költészetét mutatja be. E művek időtlen harmóniája szinte felüdülést jelent a ma világának diszharmóniájában.

Pálfi Margit tolmácsolásában elhangzott a délelőtti könyvbemutatón az „Ősmocsár” és az „Erdőm, te ős – szeretőm” című költemények, melyeket a cikk alján lehet elolvasni. Az "Ősmocsár" című verset 2010.10.23-i ajánlással írta Gábor Emese a Budakeszin élő Debreczy Zsolt dendrológus professzornak, a fák, a természet nagyhírű tudorának. És láss csodát! Azon a télen a kiszáradt  Nádas – tó újra megtelt vízzel és egy ideig kacsa családok is megtelepedtek ott, egészen a következő aszályos nyárig. Gábor Emese természetesen nem gondolja azt, hogy mindez vers imájának volt köszönhető, de talán egy kicsit ez is hozzásegített ehhez a csodához.

Az „Erdőm, te Ős – szeretőm” című költemény egy sajátosan szürrealisztikus hangulatú szerelmes vers, ahol a teljes beteljesülés hangulatát adja nekünk a költőnő a természet világában.

Végezetül meg kell említeni, hogy a könyvbemutatót kísérő zongoraművész Fóris Szilárd improvizációi mintha ugyanabból az alkotói vénából születtek volna. Két művész szerencsés találkozásának lehettünk fültanúi ezen a délelőttön a Szervita – téren.