Akik most szombaton, 10-én ott voltak az EFMK-ban rendezett rock esten – azok a többséget alkotó tizen- és huszonévesek, sok harmincas,
néhány negyvenes, ötvenes és én a hatvanas – jó szívvel állapíthattuk meg, hogy a jövőben Budakeszin újra nagy rock bulik lesznek, mint ahogyan voltak a 90-es években is, de aztán valahogyan elcsitult ez a nagy dübörgés. (tovább…)
Akik most szombaton, 10-én ott voltak az EFMK-ban rendezett rock esten – azok a többséget alkotó tizen- és huszonévesek, sok harmincas, néhány negyvenes, ötvenes és én a hatvanas – jó szívvel állapíthattuk meg, hogy a jövőben Budakeszin újra nagy rock bulik lesznek, mint ahogyan voltak a 90-es években is, de aztán valahogyan elcsitult ez a nagy dübörgés. Pedig jó zenészek és zenekarok mindig is voltak Budakeszin, és nem volt ez másképpen az elmúlt években sem, így aztán szép lassan elkezdett ismét visszaköltözni Budakeszire a rock. Több helyen beindultak a rock kocsmák, 2008. év nyarán pedig az EFMK megszervezte az I. Rock – Keszit, és ez év szeptemberében már túl volt a város V. Rock – Keszin is. Annak a napnak a hatalmas látogatottsága már előre sejtette, hogy előbb-utóbb ismét lesz rendszeres rock élet Budakeszin.
A cikkhez mellékelt sok-sok fotó ékesen bizonyítja ennek a nagyon jól sikerült estnek a hangulatát, ahol több korosztály is együtt csápolt helyi kedvenceinek. És ha már fotókról esik szó, meg kell említenem, hogy az EFMK most beszerzett korszerű, ledes fénytechnikája stílszerűen, éppen a leghozzáillőbb helyen és alkalommal debütált. Szerencsémre ezt az új helyzetet kihasználhatam arra, hogy sok képet a vakus technika mellőzésével készítsek el, lehetőséget adva egy kis "művészkedésre", mely hol jobban, hol kevésbé jól sikerült.
Érdekes érzések kavarogtak bennem ezen az estén. Bármennyire is különös, nekem, a 60-asnak, a tizenévesekből álló Roller Riders és tizen- és az alig huszonévesek alkotta Elvileg Blues Band visszahozta a 60-as évek rock klubjainak az atmoszféráját. Az akkoriban kezdődő nagy rock bumm idején is hasonló korúak voltak a zenekarok tagjai. És most, ezek a srácok is többségében a 60-as, 70-es évek zenéjét játszották. Előadásukban ugyanúgy, mint régen, érezni lehetett A MEGVÁLTJUK A VILÁGOT őszinte érzését.
Az Elvileg Blues Band (Csanády Bálint /Balu/, Fehér Bence, Fehér Huba, Nagy Kristóf, Sashegyi Soma, Madocsay Alfréd) sajnos még csak „elvileg” játszik bluest, de a rohamléptekkel fejlődő fiúk már most magukban hordozzák a későbbi profi zenélés jeleit. Élvezve játékukat, eljátszottam a gondolattal, hogy szívesen hallgatnék tőlük egy olyan produkciót is, ahol a szólógitáros Bence, a szájherflis Balu és a hammond orgonás Soma PRÓBÁLKOZHATNÁNAK AZ INTÍMEBB, VALÓDI BLUES zenéléssel is. Szerintem a közönség köreiben ennek is sikere lenne, bár ahhoz lehet, hogy alkalmasabb lenne egy csendesebb milliő. Mindenesetre az Magyarországon, de külföldön is ritkaságszámba megy, hogy egy fiatal, kezdő, de akár elismert együttesben is szájharmónikás és hammond orgonás is muzsikáljon. Ezt az adottságot bizony tovább kéne gondolni!!
A Roller Riderst (Bártfai András, Bede Fülöp, Nagy Kristóf, Szirmai Boldizsár, Varga Richárd és Zatykó Sára) ezt megelőzően nyáron már hallottam a Kálvin teremben. Azóta rengeteget fejlődtek zeneileg. Ha együtt maradnak, fejlődésük határa a csillagos ég. A Kálvin teremben Zatykó Sára még nem volt velük. Az ő megjelenése az együttesben nagy előrelépés. Az elsősorban a zenére koncentráló fiúk között megjelent az ARC, aki ráadásul jól is énekel.
Az est második felében két nagy múltú, tapasztaltabb együttes lépett fel, a Kispárna, és a Napokon. Tagjaik többsége ma is Budakeszihez köthető, többnyire harmincasok.
A Kispárna együttes (Bosznai Tamás, Czifrák László, Nagy Gábor és Zágoni Péter) gimnáziumi zenekarként 15 éve alakult meg és hosszú hallgatás után két éve kezdett el ismét aktívan muzsikálni.
Első CD-jük nemrég jelent meg, „A kulcslyukon túl… „ címmel. Stílusukat nem könnyű meghatározni. A mindenféle külsőségtől mentes alternatív- és punk zene elegyét vélem leginkább felfedezni számaikban, HIHETETLEN DINAMIKÁVAL ÉS ENERGIÁVAL párosulva. Idősebb fülűeknek talán idegen ez a világ. Ebben a zenében én már nem lázadást, sokkal inkább tehetetlenséget, kétségbeesést érzek, mely mind jobban elvaduló, széteső világunk bajainak a láttán fogalmazódik meg bennük. Bár dalaik szövegét nem ismerem, nem hiszem, hogy rosszul fogalmazódik meg bennem, előadói szándékuknak ez a lényege.
Első CD-jük nemrég jelent meg, „A kulcslyukon túl… „ címmel. Stílusukat nem könnyű meghatározni. A mindenféle külsőségtől mentes alternatív- és punk zene elegyét vélem leginkább felfedezni számaikban, HIHETETLEN DINAMIKÁVAL ÉS ENERGIÁVAL párosulva. Idősebb fülűeknek talán idegen ez a világ. Ebben a zenében én már nem lázadást, sokkal inkább tehetetlenséget, kétségbeesést érzek, mely mind jobban elvaduló, széteső világunk bajainak a láttán fogalmazódik meg bennük. Bár dalaik szövegét nem ismerem, nem hiszem, hogy rosszul fogalmazódik meg bennem, előadói szándékuknak ez a lényege.
A műsor legvégén láthattuk a LEGKIÉRLELTEBB produkciót, a Napokon együttestől, (Egri Gábor, Kacsóh Dániel, Kolozsi Péter, Mózes Zoltán, Ratkóczi Huba és Vasicza Péter). Tíz éve, megalakulásukkor „Azokon a napokon” néven ismertük meg őket. Igazi kísérletező csapat. Semmiféleképpen nem lehet őket bezárni egy skatulyába. Ők magukat art – rock zenekarnak tartják. Nem könnyű meghatározni ennek a lényegét. Valójában korlátok nélküli a zenei világuk. Felfedezni muzsikájukban többek között a 60-as évek pszihedelikus vízióit, heavy metal és alternatív elemeket egyaránt. Egy biztos, nem a könnyebb végét fogják meg a zenélésnek. Nemrégiben egy vártalan találkozás eredményeképpen egy közös felvételt Lajkó Félixszel, a világhírű magyar hegedűssel is. Eddig két CD-t készítettek, Are you happy ill. Barabbas címen.
Végsőként csak annyit! Aligha tévednék, ha azt mondom, hogy ennek a nagy rock sikernek nem ez lesz a végállomása. Én egy folyamatos, eljövendő rock élet jegyeit látom a jövőben, melyet szerintem a város önkormányzata is jó szívvel konstatálhat és támogathat. A jelenlévő alpolgármester asszony, Bakács Bernadett is ott volt közöttünk, alighanem neki is hasonló lehet a véleménye. A fiataljaink, így a jövőben gyakorta megtalálhatják Budakeszin is a hétvégi szórakozás formáit, és talán még más lehetőségekkel is bővülhet ez a kör.
Hajrá budakeszi rockerek! Hajrá budakeszi fiatalok és fiatal szívű idősebbek!
Sajnos az Elvileg Blues Band koncert képeinek jelenleg még nem vagyunk birtokában, mihelyt megkapjuk őket, azonnal feltesszük azokat is galériánkba.
TOVÁBBI KÉPEK NAGYOBB MÉRETBEN, A GALÉRIÁBAN
Fotók: Horváth Jenő
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
