Írásom elején először is szeretném megköszönni, hogy a Budakeszi Hírmondó szerkesztő asszonya perceken belül reagált a Hírmondót megszólító néhány soros, május 4-én megjelent, „MIÉRT?” című cikkünkre az amikisvarosunk.hu facebook oldalán. (tovább…)
Írásom elején először is szeretném megköszönni, hogy a Budakeszi Hírmondó szerkesztő asszonya perceken belül reagált a Hírmondót megszólító néhány soros, május 4-én megjelent, „MIÉRT?” című cikkünkre az amikisvarosunk.hu facebook oldalán. Ez a gyors reagálás is azt bizonyítja, hogy a szerkesztő asszony is gyakori látogatója honlapunknak. Gondolom nem a lap silánysága miatt, hanem, mert ő is szívesen olvassa írásainkat, nézi meg fotóinkat, kisfilmjeinket. Bár a facebook-on lekicsinylően csak egy privát weblapként említ minket, úgy érezzük, ő nagyon is tisztában van értékeinkkel.
Előre bocsátom, a világirodalom alkotásai közkincsek, melyeket minden újságíró, szerkesztő tetszése szerint idézhet, használhat. Nincs ez másképpen Budakeszin sem. Honlapunk az amikisvárosunk.hu is számos alkalommal élt ezzel a lehetőséggel. Rövid fennállásunk óta Bruno Ferrero rövid írásai, elbeszélései voltak nálunk a leggyakrabban idézett alkotások.
Az 1946-ban született Bruno Ferrero rejtett mondanivalójú, párbeszédes történetei, mint a vallásos pedagógia eszközei egyre népszerűbbek világszerte, így jutott el szerkesztőségünkbe az ő szellemisége is, munkatársunk, Vecsei Anett jóvoltából. Eddig 4 alkalommal (
Heti gondolat: Bruno Ferrero – A látogatás,
Bruno Ferrero – A három gyermek,
Bruno Ferrero – Van ott fenn valaki?,
Bruno Ferrero – Amikor az Isten az Édesanyát teremtette ) közöltük Ferrero írásait, melyek,
még egyszer hangsúlyozom, senki által ki nem sajátítható közkincsek! Akkor miért csinálok etikai kérdést abból, hogy Bruno Ferrero „Amikor az Isten az Édesanyát teremtette” történetét leközölte a Hírmondó újság és honlap? Ennek egy oka van. A szerkesztő asszony, a fenti példa alapján is bizonyíthatóan gyakran olvassa honlapunkat, tehát látnia, tapasztalnia kellett, hogy Ferrero írásainak megjelentetése honlapunkon egy ismétlődő esemény.
Joga volt leközölni Ferrero írását? Természetesen, mint bárkinek a világon. Ám egy lap szerkesztőjének néha gesztusokat kell mutatni és az sem hátrány, ha elegáns és nagystílű bizonyos helyzetekben. (Nyilván más esetekben birtokában van ezen erényeknek, kivéve ezt az egyszeri alkalmat.) Itt, ebben az esetben is százával talált volna olyan irodalmi alkotásokat, melyeket leközölhetett volna. De nem, neki Bruno Ferrero kellett, egy kis froclizás azzal a privát weblappal. Ebben a témában egyébként két alkalommal is olvasható a facebook-on szerkesztő asszony durva, meglehetősen kíméletlen, helyenként értelmezhetetlen beszólása lapunknak, személyemnek, melyek a mi etikánk szerint most is olvashatóak, ám érdekes módon az amikisvarosunk.hu erre adott válaszait KITÖRÖLTÉK! Azért ez sokatmondó! Ez bizony finoman fogalmazva is nem túl lovagias.
Ami pedig a Budakeszi Hírmondó április 25-én megjelent számát illeti, csak annyit mondhatok, mostani cikkem megírásával egyidőben, a mai napon, május 6-án, kb. délelőtt 11 óra tájékán dobták be az újságot! Ez egyébként egy üdítő kivétel, mert meglehetősen hektikus a Barackosban, legalább is a mi utcánkban a lap bedobása. Néha hónapokig nem kapjuk meg.
Kedves Budakeszi Hírmondó Szerkesztősége! Leben und leben lassen! Élni és élni hagyni!
