Október 1-én nyitották meg Barcelonában, Európa jelenleg talán turisztikailag legfelkapottabb városában az „Art on the street from Budapest”, magyarul „Művészet az utcán Budapestről” (szabadabban fordítva: Művészet szabadtéren Budapestről) címmel. (tovább..)
Ebben a mostani cikkünkben olvasható javaslatunk természetesen csak egy ötlet, egy szelíd felvetés, de úgy gondoljuk, meggondolásra alkalmas ötlet, mely esetleg a megvalósulásig is eljuthat, ám ne vágjunk a dolgok elébe!
Október 1-én nyitották meg Barcelonában, Európa jelenleg talán turisztikailag legfelkapottabb városában az „Art on the street from Budapest”, magyarul „Művészet az utcán Budapestről” (szabadabban fordítva: Művészet szabadtéren Budapestről) címmel.
A kiállításnak Európa harmadik legnagyobb kikötője, a Moll de la Fusta legnépszerűbb sétánya, a Colom adott helyet. A november 4-ig látogatható szabadtéri tárlaton az összevont Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria legbecsesebb remekműveiből látható 26 alkotás 8 installáción, ahogy azt Baán Zoltán főigazgató mondta el a megnyitójában. Többek között Leonardo, Rafaello, Velasquez, Goya, Manet, Cézanne, Gauguin, M.S. mester, Szinnyei, Benczúr, Székely Bertalan, Munkácsy, Csontváry, Bortnyik Sándor és Kondor Béla kerültek fel az installációk oldalfalára eredeti méretekben, kivéve azokat, melyek az oldalfalak méreteit is meghaladták.
Nyilván felmerül a kérdés, hogy milyen technikával kerültek fel ezek a nagyon jó minőségű másolatok a falakra? A kiállítás támogatója a Hewlett Packard a legkorszerűbb technikával fejlesztette ki azt a digitális módszert, mellyel a remekművek teljes pompájukban láthatóak a molinókon. Ezek a világszínvonalú, nagyfelbontású, pixelmentes reprodukciók ellenállnak minden időjárási viszontagságnak és rongálásnak.
Ez a meglehetősen újszerű, egyedi kiállításforma nagyszerű lehetőség Magyarország számára, hogy megismerkedjen a világ azokkal az értékekkel, melyeket világszínvonalú múzeumaink őriznek, és egyúttal kitűnő alakalom arra is, hogy jelentős turisztikai célpontként is bemutatkozzon Magyarország. A kiállítás ugyanis nem fejezi be küldetését, hanem amolyan „vándortárlat”-ként később Madridban, majd a frankfurti könyvvásáron is bemutatkozik, és nyilván ez a sorozat még ezt követően sem fog megállni.
És hogy jön ide Budakeszi, kérdezhetik jogosan a budakesziek? A válaszunk erre a következő.
Sajnos azt még kevesen tudják kishazánkban, de „Budakeszi a Budai hegyek Szentendréje”. Mintegy 150 képzőművész él városunkban, akiket a több mint egy éve megalakult KesziArt Egyesület képvisel mind nagyobb erővel. De helye lehetne ezeken az installációkon annak a párját ritkítóan sok, mintegy 100 építész alkotásai bemutatásának is, akik ugyancsak városunkban élnek.
Mi lenne, ha a város elsőként az országban, megpróbálná megkeresni azt a pályázati formát, mellyel ezek a kitűnő művészek, építészek bemutatkozhatnának először a Vadaspark, majd a Normafa, a János hegyi kilátó és akár a Gyermekvasút látogatóinak is, a cikkünkben említett barcelonai módszerrel, természetesen ezen erdei helyszínek sajátosságaihoz idomulva. Kitűnő lehetőség lenne ez a forma hazai újszerűségével arra, hogy a „Budai hegyek Szentendréjé”-nek értékeit és mintegy 100 építészünket megismerjék szélesebb körben is. Ez az új megjelenési forma, alighanem jelentős média visszhangot is generálhatna, melyből városunk csak profitálhatna!
A 21. század új kihívások elé állít minket, új megközelítéseket kíván. Mindent egy kicsit másképpen, mint eddig! A szokványos megoldások felett eljárt az idő!
Merjünk nagyot álmodni, merjünk nagyok lenni!
Kép forrás: Magyar Szépművészeti Múzeum
