Mikor 2012. májusában a város vezetésének kezdeményezésére létrejött településünk prominens személyiségeiből a Budakeszi Kulturális Tanácsadó Testület, jómagam és még sokan mások is azt gondolhattuk, hogy Budakeszi, egyedülálló természeti, szellemi adottságainak, lehetőségeinek tudatában végre egy tudatos, felépített marketing tevékenységbe kezd, melyhez jelentősen hozzájárulhat majd egy ilyen nagytekintélyű, befolyásos, nagy kapcsolatrendszerrel bíró testület. Tévedtünk! Ma már csak múlt időben beszélhetünk erről a reménykeltő, rövid életű próbálkozásról. Miért?
Mikor 2012. májusában a város vezetésének kezdeményezésére létrejött településünk prominens személyiségeiből a Budakeszi Kulturális Tanácsadó Testület, jómagam és még sokan mások is azt gondolhattuk, hogy Budakeszi, egyedülálló természeti, szellemi adottságainak, lehetőségeinek tudatában végre egy tudatos, felépített marketing tevékenységbe kezd, melyhez jelentősen hozzájárulhat majd egy ilyen nagytekintélyű, befolyásos, nagy kapcsolatrendszerrel bíró testület. Tévedtünk! Ma már csak múlt időben beszélhetünk erről a reménykeltő, rövid életű próbálkozásról. Miért?
2012. május 11-én alakult meg településünkön a Budakeszi Kulturális Tanácsadó Testület, melybe a város vezetése az alábbi tekintélyes, a kultúra-, a tudomány- és a média területén nagy tekintélyt kivívott budakeszi lokálpatriótákat hívta meg:
Bíró Ildikó, a Duna palota főigazgatója
Dalotti Tibor, a nemzetközi hírű Botafogo táncegyüttes vezetője
Dr. Hámori József, Széchenyi díjas agykutató, volt kulturális örökség díjas miniszter
Gábor Emese, képzőművész, számos városunkban található köztéri szobor alkotója
Kőrösiné dr. Merkl Hilda, egyetemi tanár, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium volt igazgatója
Rákay Philip, médiaszemélyiség, aki abban az időben az m1 intendánsa volt
Simon Zsolt, a TV2 vezérigazgatója
Vona Tibor, a nemzetközi hírű Experidance táncegyüttes ügyvezetője
Valójában tekintélyes névsor, melyet jó érzékkel hívott meg a testületbe a város vezetése. Hozzátenném, hogy Budakeszi hihetetlen szellemi gazdagságát bizonyítja, hogy még több ilyen, hasonló kvalitású testületet lehetne felállítani.
És most nézzük, mi volt a hivatalos indoklása a testület létrehozásának az önkormányzat 316/2012. (VI.8.) határozata szerint:
A Kulturális Tanácsadó Testület (a továbbiakban: Testület) véleményező és tanácsadó testület, mely segíti a kultúrával kapcsolatos helyes döntések meghozatalát és részt vesz a budakeszi kulturális közgondolkodás alakításában. A Testület tevékenységének célja a város kulturális hagyományainak ápolása és a távlati tervek megfogalmazásában a segítségnyújtás. A Testület a város kulturális életét figyelemmel kíséri, véleményezi a hosszú távú célokat, amelyekre javaslatokat tesz.
A Testület tagjait a polgármester kéri fel közéletében elismertségnek, megbecsülésnek örvendő személyek köréből. A testületi tagság határozatlan időre szól, díjazás a tagokat nem illeti meg.
A Testület saját tagjai közül választ elnököt, aki gondoskodik a Testület tagjainak összehívásáról.
A tagok feladata, hogy a saját szakterületüket érintő kulturális problémák megoldásában közreműködjenek.
Az Erkel Ferenc Művelődési Központ vezetője a Testület véleményét, állásfoglalását a köteles elfogadni és munkáját és az intézmény irányítását aszerint végezni.”
Végigolvasván az önkormányzat által megfogalmazott és elfogadott határozatot, megállapítható, hogy valóban nemes célokért jött létre 2012-ben ez a testület, mely másfél éven át időről időre összejött a városházán, majd szép lassan elhalt valamikor a 2013. év vége felé. Ezután már nem küldött meghívókat az önkormányzat a soron következő testületi találkozókra.
Mégis, miért szűnt meg a Budakeszi Kulturális Tanácsadó Testület? Alighanem azért, mert a 8 meghívott számára egy idő után csak annyi maradt, hogy véleményezzék az EFMK elkövetkező hónapjának a programját és ez teljesen kiüresítette azt a várakozásukat, hogy egy valóban reményt keltő jövőkép kialakításának részesei lehessenek.
Simon Zsolt a testület egyik tagja egy interjúban korábban ezeket mondta:
„Én azt gondolom, hogy ki lehetne találni valamit, ami egy adottság a település életében. Ez volt egyébként, hogy nagyon sok gyerek született, ami egy adottság, tehát nem kell hozzá semmi, ez van, lovagoljuk meg! Sok a gyerek, akkor nyilván lehetne vállalkozásokat indítani, behozni. Én azt gondolom, most is meg lehetne találni, meg kellene találni, meg kellene nagyon konkrétan határozni. Szerintem többé – kevésbé ezért is jött létre a Kulturális Tanácsadó Testület, hogy ezzel foglalkozzunk és dolgozzunk.”
Simon Zsolt ebben a néhány mondatban tulajdonképpen azt fejti ki, hogy a testület egy kitörési pont, egy jövőkép rögzítése tudatában jött létre. Ez az, aminek a megvalósításáért dolgozni tudnának.
Sajnos ez a jövőkép, ez a kitörési pont az, mely ma is hiányzik a város vezetésének a gondolkodásából. Alighanem ez vezetett a nagyreményű Budakeszi Kulturális Tanácsadó Testület rövid pályafutásának a végéhez.
Kár, nagy kár, hogy változatlanul elmegy az önkormányzat a nagy lehetőségeink mellett, s közben a rengeteg segítő szándék, településünk páratlanul gazdag, kiaknázatlan intellektuális hátországa is visszahúzódik.
