Idén is, mint az előző években, elindultunk családommal a szokásos szeptember végi kökényszüretelésre, a mamutfenyők környékére. Remek, kissé fanyar ízű lekvárt lehet készíteni ebből a maghéjas, vadon termő erdei gyümölcsből, de mi megszárítva teaként is felhasználjuk, sokféle gyógyhatása és pikáns íze miatt. (tovább...)
Idén is, mint az előző években, elindultunk családommal a szokásos szeptember végi kökényszüretelésre, a mamutfenyők környékére. Remek, kissé fanyar ízű lekvárt lehet készíteni ebből a maghéjas, vadon termő erdei gyümölcsből, de mi megszárítva teaként is felhasználjuk, sokféle gyógyhatása és pikáns íze miatt. Sajnos ebben az évben mindez elmarad. Ugyanis a környék kökény cserjéit megtámadta egy gombafertőzés és gyakorlatilag a teljes, fertőzött termés lehullott a földre.
Nem vagyok szakértő, de minden bizonnyal a túlsűrűsödés okozta ezt a gombavészt. Az egymás hegyén-hátán szaporodó cserjék szinte nem kapnak levegőt, nincs szellőzés, esők után pedig egy ilyen helyzetben nagy a páratartalom, mindez a legideálisabb helyzet a gombás fertőzések elterjedéséhez.
Mi a teendő? Nem vagyok szakember, csak élvezője annak, amit ez a gyümölcs ad, de úgy gondolom, hogy egy szakszerű ritkítás ismét életteret adna a mamutfenyők kökény cserjéinek az újjáéledéséhez. Nem lenne jó, ha a szemünk előtt sorvadna el a cserjés.
Remélem, hogy cikkem talán eljut oda is, ahol megoldás születhet ebben az ügyben, addig pedig családommal – az idén is szerencsére bőségesen termő – csipkebogyót fogjuk kosarainkba gyűjteni.
