Változó, átalakuló világunkban egyre kevesebb az un. klasszikus értemben vett kisiparos. Emlékszik még valaki a nejlon harisnya szemfelszedőre, a pehely-párna tömőre, a golyóstoll- és öngyújtó töltőre, az esernyő javítóra, a szikvíz-szóda készítőre, bár Budakeszin szerencsénkre ezt még működteti özv. Grafl Jánosné. (x)
Változó, átalakuló világunkban egyre kevesebb az un. klasszikus értemben vett kisiparos. Emlékszik még valaki a nejlon harisnya szemfelszedőre, a pehely-párna tömőre, a golyóstoll- és öngyújtó töltőre, az esernyő javítóra, a szikvíz-szóda készítőre, bár Budakeszin szerencsénkre ezt még működteti özv. Grafl Jánosné. És sok-sok éve döcög már a szakmunkásképzés is. Lassan nem lesz, aki megjavítsa a csöpögő csapjainkat, elromlott zárainkat, meg egyebeket.
Kórósi Miklós is egy ilyen kihalófélben lévő szolgáltatást ad ma Budakeszin – már legalább is, ami a munkakörülményeit illeti – hisz jelen korunkban már a személytelen, emberi kapcsolatokat nem ismerő multi cégek vették át többségében ezt a területet is. Erről, a többi budakeszi kisvállalkozóról és más, kényesebb témákról is szól portrésorozatunk mostani része.
Miképpen indult az Önök tisztítói pályafutása?
Ezt a vállalkozást – amit egykor kisiparnak hívtak – anyai nagyapám, Németh István kezdte el. Nagyapám eredetileg szabómester volt Perbálon, de 1957-ben úgy gondolta, hogy átköltözik a lényegesen nagyobb Budakeszire, hogy elindíthassa tisztítói iparát, melyben több lehetőséget látott, mint a szabóságban.
Ebben a sváb házban, ahol most is működünk, a Fő utca 96. sz. alatt megvett egy házrészt. Itt laktunk, és itt végeztük a tisztítási, mosási munkákat, míg a túloldalon, a szerviz úton, a mai Cini-Cini óvoda épületében volt az üzletrészünk, ahol felvettük a rendeléseket. Aztán nagypapa szép lassan kivásárolta az itt lakókat, így már minden átkerült ide. Azóta mindent itt csinálunk.
Ez már az első perctől, tehát az 1957-es indulástól egy családi vállalkozás volt?
Igen. Nagyapám vezette ezt a kisipart, de az én édesanyám, a fiú testvére, valamint az ő felesége is kitanulták a szakmát, ők is itt dolgoztak. Sőt, az én édesapám – aki a Ganz Mávag-ba járt be esztergálni – is segédkezett, mikor hazajött a gyárból. Végül aztán ő is itthon maradt és a családdal dolgozott a továbbiakban. Emellett voltak még kisegítő alkalmazottaink is.
Ez azt jelenti, hogy rengetegen járhattak ide, pedig sokkal kisebb volt Budakeszi abban az időben! Nem hiszem, hogy 5-6 ezernél többen lakhattak itt. Sőt, emellett még egy állam által működtetett Patyolat fiók is volt Budakeszin!
Valóban, sokkal kisebb volt a település, viszont sokkal több volt az olyan anyagból készült ruhanemű és egyebek, melyeket nem lehetett otthon kimosni. Gondolok itt például a mindenféle posztó kabátokra, ló pokrócokra, és abban az időben az emberek még többségében öltönyben, kosztümben jártak be dolgozni. Azt a műszálas, téli dzsekit például, amit ma a többség hord, otthon is ki lehet mosni, nem hozzák el ide.
És mikor szállt be a harmadik generáció ebbe a családi vállalkozásba?
A harmadik generáció az én vagyok. 1990-ben meghalt a nagypapám és hamarosan az édesanyám nagyon beteg lett, műteni kellett és biztossá vált, hogy ő már nem fog úgy dolgozni, mint ezt megelőzően tudott. Egy családi megbeszélésen jutottunk el arra az elhatározásra, hogy én vigyem tovább a vállalkozást.
Ön akkor 26 éves volt. Mennyire volt erre a feladatra felkészülve?
A Madách Imre gimnázium elvégzése után másfél évig sorkatona voltam, majd magánúton elvégeztem a vegytisztítói szakmunkásképzőt is. Ezután a Zsámbéki Tanítóképzőben, testnevelés-tanító szakon, majd a TF-en, sportszervező szakon szereztem diplomát.
Az mondhatom, hogy felkészülve kezdtem el ezt a munkát, hisz tanulmányaim mellett, már kisgyerekoromtól kezdve sok tapasztalatot szereztem a tisztítás mesterségéből nagyapámék mellett.
Milyen technológiával dolgoznak itt ma, kisüzemi körülmények között, 2016-ban?
Nálunk két folyamat van, vegytisztítás és mosás. A mosásnál vízben történik a tisztítás. A vegytisztításnál pedig szerves oldószerrel, ami régen mosóbenzinnel történt. Ez egy nyitott rendszerű technológia, ami nem volt gazdaságos, mert a vegyszer egy idő után mind kipárolgott. Ezért a 90-es évek végén lecseréltük egy korszerű, zárt rendszerű technológiára. Azokban az években lehetőség volt a kisipar számára, un. vissza nem térítendő támogatásra. Sajnos ez a támogatási lehetőség már hosszú ideje nem létezik.
Itt még megjegyezném, hogy a legdrágább, legmárkásabb német vegyszereket használjuk a vegytisztításra.
Festést nem vállalnak?
Vállalunk, de már nincs olyan igény rá, mint korábban, sok a műszálas, kevert anyag, ezért ezt egy olyan szakember végzi, aki csak festéssel foglalkozik.
Szőnyeget is tisztítanak?
Igen. Sok megrendelésünk van.
Csak Budakesziről jönnek ide?
Nem, a környező településekről is. Telkiben is van egy rendelés felvevő üzletünk.
Állják az árversenyt a budaörsi, törökbálinti multi tisztító láncokkal?
Az áraink szinte forintra megegyeznek. Emellett, ha nálunk első alkalommal nem sikerül tökéletesen a tisztítás, mert benne marad egy-két makacs folt, akkor azt másodjára, harmadjára is felár nélkül megcsináljuk újra.
Ez egy bizalmi munka. Én tisztítás előtt szétválogatom a ruhákat szennyezettségi fok, anyagminőség szerint, mintha a sajátjaim lennének.
A stabil, minőségi munkát elengedhetetlennek tartom.
Mind emellett a mi kis vállalkozásunk olyan miliőt nyújt a bennünk megbízó megrendelőknek, mely a nagy tisztítóláncoknál elképzelhetetlen.
Látják nálunk a rendet, tisztaságot, ahol én az állandóságot képviselem, akit mindig megtalálnak, s aki bármikor számon kérhető. A multiknál a gyakori fluktuáció mellett ez elképzelhetetlen.
Nagyon fontos a személyes kapcsolat, amit az ember egy ilyen bizalmi helyen kialakít.
A budakeszi intézmények ide hozzák szennyeseiket, ezzel is támogatva egy iparűzési adóját itt befizető, helyi lakost, aki ezzel az adóval is végeredményben Budakeszi költségvetését gyarapítja? Vagy esetleg más településeken adózó multi cégekhez mennek, amivel az ottani önkormányzatok büdzséjét gazdagítják?
Nem jellemző, hogy hozzánk jönnének. Az „átkosban”, a rendszerváltás előtt ez így volt – akkor az óvodák szőnyegeit megkaptuk – azóta viszont csak a német nemzetiségi óvodától, a Tarka-Barkától kapok megrendeléseket. Ők állandó, megbízható megrendelőink.
A környező települések óvodái viszont nálunk tisztítatnak!!!
És az általános iskola, a gimnáziumok?
A SZIA az elmúlt két évben nálunk rendelte meg a függönyeik, drapériáik tisztítását.
Van ma Budakeszin vállalkozói összefogás?
Szerintem nincsen. Legfeljebb próbálkozások vannak.
Pedig volt itt egy Vállalkozók Egyesülete!
Névleg talán még most is létezik, de lényegében már szétmorzsolódott a tagság.
A helyi iparosoknak ezek szerint nincsen érdekvédelmi képviselete? Itt mindenekelőtt a kisebb vállalkozókra gondolok.
Nincsen. Mint az ország más településein, így Budakeszin is mindenki próbálja megvívni a maga harcát és kikaparni a maga gesztenyéjét. De ez a társadalom más régióit is jellemzi. Kötelező kamarai tagság létezik. Az országos ipartestület tisztítói szakágában aktívan részt veszek, baráti viszonyban vagyunk egymással.
Jómagam próbálkoztam korábban Budakeszin, az egyesület keretein belül a kereskedelmi szekcióban, hogy valami összefogást elérjünk, de nem jártam sikerrel. Nem találtuk meg azt a közös érdeket, ami összefogást eredményezett volna.
Ma, 2016-ban hányan dolgoznak a vállalkozásban?
Ketten, a feleségemmel és édesapám még mindig sokat segít nekünk. Emellett, ahogyan az interjúban már említettem, egyik-másik megrendelést kiadjuk bérmunkába.
A negyedik generáció nem kopog az ajtón?
Két lányunk van. Az egyik nemrég végzett az egyetemen, a másik még diplomázás előtt van. Jelenleg nem úgy látom, hogy ők ezt folytatnák, de ki tudja, hogy mit hoz az élet. Mi ketten a feleségemmel is diplomások vagyunk, mégis ezt csináljuk.
TÁMOGASSUK VÁSÁRLÁSAINKKAL, MEGRENDELÉSEINKKEL A HELYI VÁLLALKOZÓKAT! (SZERKESZTŐSÉG)
