„Nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovas harcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését látjuk.
„Nekünk, magyaroknak az a nemzeti jelkép, akiben az ősi magyar lovas harcosnak a tűzfegyverek korában való újjászületését látjuk. A magyar huszár az a magyar könnyűlovas, aki az elmúlt fél évezredben ott virtuskodott a török háborúkban családi tűzhelye, szülőföldje védelmében, a Habsburg-ellenes szabadságharcokban nemzeti jogainak biztosításáért, a dinasztikus háborúkban uralkodója hívó szavát követve. A magyar huszár az a lovas katona, aki leffentyűs csákóföveget vagy forgós csákót, gazdagon zsinórozott dolmányt és szűk nadrágot, színes fonott övet és sarkantyús rövidszárú csizmát, balvállán átvetett, ugyancsak gazdagon zsinórozott mentét visel. Vállszíjon tartott szablyát és tarsolyt hord, a nyeregkápára erősített karabélyt és deli pár pisztolyt is kéznél tart.” (hungarikum.hu)
Ez év júliusában döntött Kecskeméten arról a Hungarikum Bizottság, hogy a huszár fegyvernem, a magyar huszár is hungarikummá vált.
Sokan nem is tudják azt Budakeszin, hogy a városunkban élt Nagy Kálmán ny. huszár ezredes, Budakeszi díszpolgára, az utolsó magyar huszár. 100. születésnapjának megünneplésén jómagam is részt vettem a Hadtörténeti Intézet dísztermében 2009-ben, ahol az ajándékba kapott díszkardot fiatalosan, délcegen húzta ki hüvelyéből, és egy negyed órás, nagyon összegfogott beszédben köszönte meg a jókívánságokat, megosztva velünk huszár élete számos momentumát, üzenetét a következő nemzedékeknek.
Ami igazán aktuálissá teszi ennek a cikknek a megírását, az egy minapi hír. A Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság Budapesten december 8-án közgyűlést tartott, mely nap éppen egybeesett (tán nem véletlenül) a néhai legidősebb magyar huszár, Nagy Kálmán ny. ezredes születésnapjával. Az összejövetel kiemelt témája volt a magyar huszár, mely felvételt nyert a hungarikumok közé.
Köszönet Bedő Csillának, Nagy Kálmán Budakeszin élő unokájának, az utolsó magyar huszárt megidéző képért.