1957 nyarán, nem sokkal a levert forradalom után egy kitűnő cseh big band zenekar, Karel Vlach és együttese Magyarországon játszott a Károlyi – kertben, ami ma a Petőfi Irodalmi Múzeum Csehül beszélő édesapám volt a tolmácsuk, aki engem is elvitt kisfiúként a koncertjükre.
1957 nyarán egy kitűnő cseh big band zenekar, Karel Vlach és együttese Magyarországon játszott a Károlyi – kertben, ami ma a Petőfi Irodalmi Múzeum része. Csehül beszélő édesapám volt a tolmácsuk, aki engem is elvitt kisfiúként a koncertjükre. Akkor hallottam először életemben swing zenét. Csehektől, egy ízig – vérig amerikai zenét. Nagyon jó muzsikusok voltak. Egy életre megszeretették velem ezt a csodálatos, vérbő muzsikát.
Mi is a swing? Nehéz leírni. Ezt érezni kell. A swing egy lüktetés a zenében, amit a dob, a bőgő és zongora ritmusszekciója ad meg egy együttesnek. Ha minden második ütést egy kicsit későbbre teszünk a ritmusban, miközben a többi a helyén marad, akkor swingesedik a ritmus. Persze ezt a zenét sem magyarázni kell, hanem hallgatni és élvezni boldogan, mert ez egy boldog zene, a ez még akkor is igaz, ha a swing fénykora a legborzalmasabb hábotús években volt a csúcspontján. A swing is egyféle túlélési technika volt a háborús depresszió legyőzésére. Szomorú része a swing történetének, hogy a legendás zenekarvezető Glenn Miller, aki a háború idején megalakította az Egyesült Államok Légierejének a zenekarát, 1944 decemberében, tehát már hónapokkal a normandiai partraszállás után, London és Párizs között, a La Manche – csatorna felett életét vesztette. Utasszállító repülőgépét vélhetőleg lelőtték a németek. A gép a mai napig nem került elő.
A swing valamikor 1930 tájékán alakult ki az Egyesült Államokban. Eleinte kisegyüttesek játszották, sok-sok improvizációval, majd 1935 körül, a klasszikus zenei elvek hatására kisegyüttesek helyett nagy létszámú zenekarok, un. big band-ek kezdték játszani ezt a muzsikát, 15- 20 fővel. A fantasztikus ritmus alapokat játszó dob, bőgő, zongora mellett megjelentek a szaxszofon-, trombita-, trombon szekciók, néha egy-egy klarinéttal kiegészülve, valamint egy ritmus gitár is. Olyan együttesek fémjelezték ezt a korszakot, mint Count Basie, Duke Ellington, Lionel Hampton, Benny Goodman, Artie Show, Woody Herman, Glenn Miller, Tommy Dorsey, stb.
Ilyen nagy létszámú együttesekhez tökéletes szervezettség, partitúra, komoly hangszerelés szükségeltetett. Leszűkült az improvizáció lehetősége is, bár azért mindig jelen volt az összes számban. Elképesztő felvételek készültek ezidőtájt, a 30-as évek közepétől, az 50-es évek elejéig. Aki ezeket a felvételeket meghallgatja és „vájt füle” van, annak a swing átjárja a testét és lelkét.
A pompás muzsika velejárója volt a swing tánc is, melyből a későbbi rock and roll tánc is kialakult, és ezzel egyidőben az 50-es évek közepén a rock and roll, mint zene is, mely a swing életterét erősen beszűkítette. Ennek ellenére, jómagam több együttest is láttam és hallottam 1970–1973 között Magyarországon a legnagyobb amerikai big band-ek közül. Még ma sem értem, hogy a Kádár korszak idején miképpen jutott el hozzánk Count Basie, Duke Ellington, Woody Herman, Beny Goodman, Lional Hampton és a többiek.
Ma ismét divat a swing. Reneszánsza van Frank Sinatrának és a fiatal kanadai énekes Michael Buble is a swing szárnnyain repült a magasba. Persze ez a swing már nem az a swing, de akkor is nagyon jó hallgatni.
Felhívom az olvasók figyelmét a cikk alján látható és hallható youtube felvételekre! Sorrendben Count Basie, Duke Ellington, Benny Goodman és Glenn Miller legremekebb big band felvételeit élvezhetik, és végül ötödikként egy fergetes swing tánc is látható.
Fotó: Wikipédia
