A Föld Napja alkalmából eredetileg egy hosszabb vezércikk megírására készülődtem, nem is esett volna nehezemre, hisz ha van téma, mely az emberekben gondolatokat ébreszt, akkor Földük védelme, megóvása, szeretete mindenképpen az elsők között van.
A Föld Napja alkalmából eredetileg egy hosszabb vezércikk megírására készülődtem, nem is esett volna nehezemre, hisz ha van téma, mely az emberekben gondolatokat ébreszt, akkor Földük védelme, megóvása, szeretete mindenképpen az elsők között van. Ám a cikkhez illeszkedő illusztrációk keresése közben ráakadtam ezekre a már-már elfeledett képekre, melyek nem engedték meg, hogy „túlírjam” a témát. E fotók többet értek minden újságírói okoskodásnál.
Soha nem fogom elfelejteni azokat a pillanatokat, mikor ezek a képek készültek a 2009. évi Föld Napján, a mamut fenyők tövében, készülődve a mamutfenyő csemeték ültetésére. Odri Ági mellett álltam, közel a két öreg mamutfenyőkhöz, mikor hirtelen mindkettőnk előtt varázslatos, soha vissza nem térő pillanatok játszódtak le. Szinte egyszerre kaptuk fel a fejünket, és szerencsére, Ági kezében ott volt a fényképezőgép.
E fotókon minden ott van, ami itt a Földön, az Univerzum e csöpp pontján életünk értelme és szépsége.
Az azóta elhunyt idős hölgy – ásóval a kezében – ahogyan később megtudtam, Debreczy Zsolt professzornak, a budakeszi Herbárium vezetőjének és a budakesz Naturpark Egyesület egyik alapítójának az édesanyja volt, túl a 94. évén. Az egyik mamutfa csemetét ő ültette el azon az emlékezetes napon.
A Föld Napján őreá is emlékezzünk!
