Vájt fül. Bobby Mcferrin a vokális zene királya, a pentatónia és Szvorák Katalin

Nyilván azok számára, akik nem ismerik a tízszeres Grammy-díjas Bobby Mcferrin nevét és művészetét, egy kicsit talán zavaros ez a cím. Remélem azonban, ha elolvassák ezt a publicisztikánkat, minden a helyére fog kerülni.

 

A kezdő jazzénekes (?) Bobby Mcferrin nevét a világ a 70-es évek végén ismerte meg a „Don’t worry, be happy” című dalával. Már akkor is eltért stílusa a mindenkori divatirányzatoktól a capella énekével, zenei kíséret nélküli előadásával. Ez a dal azonban csak a kezdet volt Mcferrin pályafutásában.

 

Mcferrin sajátos zenei világát már családi indíttatása is meghatározta, hiszen édesapja volt az első fekete énekese a Metropolitan-nek, édesanyja pedig jazzénekesnő és hangképzés tanárnő volt. Mindezek eredményezhették azt a sokféleséget, mely meghatározza érdeklődését, művészetét.

 

Egyedülálló a capella előadásmódja széles, 4 oktávnyi hangterjedelmű, szavak nélküli un. scat-vocal (ez magyarra sajnos lefordíthatatlan). Gyakran váltja a természetes mellhangot fejhangra, így képes a kísérő- és fődallamot is elénekelni. A ritmushangszereket sajátos hangképzési technikájával helyettesíti. Képes egy időben 2 hangot is megszólaltani. Ezt a képességét a cikkhez mellékelt több youtube felvételen is lehet élvezni (pl. „Drive”, "Bach inpovizációk").

 

Mcferrin 1990 óta komolyzenei hangversenyek karmestereként is szívesen látott vendég a világ minden táján. A leghíresebb zenekarokat vezényelte már egyedi mozgásával. Budapesten is volt már ilyen jellegű fellépése, 2013-ban pedig a Győri Filharmonikusokkal fog fellépni a Rába-menti városban. Alighanem ott is el fogja énekeltetni – hangszeres kíséret nélkül – Rossini, Tell Vilmos című operájának a nyitányát a zenekar tagjaival. 

 

Közben a jazzt sem hanyagolja el. Közismert barátsága a kor egyik legjelentősebb zongoristájával, Chick Corea-val. Számos közös felvételük készült az elmúlt évtizedekben.

 

Zenepedagógus is. Szívügye a zenei nevelés. Gyakran hívják őt általános-, közép- és főiskolákra. Célja, hogy a komolyzenészek ne „kényelmesedjenek el”, hanem kotta nélkül is tudjanak zenélni, improvizálásra „kényszerüljenek”.

 

A cikkhez mellékelt youtube anyagban több nagyon izgalmas felvétel is látható, hallható. Az egyiken Mcferrin a 2009-es World Science Festivál keretein belül, egy pentaton (ötfokú) dalt énekel a résztvevőknek, amit sajátos módon ad elő, miközben a közönség is vele együtt énekel. Azt imitálja a színpadon, hogy a valójában nem létező zongora fehér billentyűin azokra a hangokra ugrik, melyeket közben elénekel. Egy ideig megy ez a „játék”, aztán Mcferrin megpróbálja „becsapni” a nézőket. Kilép a pentatóniából, egy hatodik hangot is belesző a dalba. Azt gondolná az ember, hogy a dallal együtt élő közönség is követi őt. De nem! Az ötfokúság ereje, hatalma győzedelmeskedik, és Mcferrin boldogan konstatálja, hogy csínytevése nem sikerült. (Ha esetleg nem elég világosan fogalmaztam meg a fenti történetet, a felvétel meghallgatása után minden érthető lesz.)

 

Végül egy nekünk, magyaroknak nagyon kedves felvételt is hozzácsatoltunk a cikkhez. 2010-ben  Szvorák Katalin közreműködött három dal erejéig Mcferrin VOCAbuLaries S V. CD-jén. Szomorú, hogy ezeket a gyönyörű, 21. századi népdal feldolgozásokat egyáltalán nem  ismerik Magyarországon, pedig legalább olyan gyöngyszem valamennyi, mint Sebestyén Márta dala, mely az „Angol beteg” című filmben hangzott el. Sajnos az értéktelenségek korában, a mindenható média izlésromboló választékába nem férnek bele  ilyen világszínvonalú felvételek.

Szvorák Katalin egyébként 2010 – ben, Mcferrin budapesti koncertjén is fellépett  hatalmas sikerrel.

 

Mikor elindítottuk ez év tavaszán honlapunkat, azt írtuk ebben a rovatban, hogy könnnyű- , komoly- és népzene, valamint a jazz egyaránt  szereplője lesz a "Vájt fül"- nek. Azt hiszem, hogy ezt a négy műfajt csak egy ember képviseli a világban, és ez Bobby Mcferrin, akinek vélhetően nem is lesz követője. Ő egyszeri és megísmételhetetlen.

 

Dont' worry be happy! Ne szomorkodj, légy boldog! Ha nem is könnyű ebben a küzdelmes világban,  azért próbáljuk meg követni a könnyed és vidám, a ZENE ügyét alázattal szolgáló Mcferrin örökzöld életfilozófiáját!