Tegnap, január 12 – én helyezték örök nyughelyére a makkosmáriai kegytemplom urnatemetőjében szűk családi – és baráti körben Komáromy – Poros Lászlót. Az ezt követő gyászmisén több százan vettek részt.
A gyászszertartást koncelebráló Filó Kristó plébános szavai szerint a haláltól nem kell félnünk, a halál a keresztények számára nem a vég, hanem valaminek a kezdete. Zákányi Emőke Schubert Ave Maria – jával, Danhauser Zoltán egy székely kesergővel búcsúzott a baráttól. (tovább…)
Tegnap, január 12 – én helyezték örök nyughelyére a makkosmáriai kegytemplom urnatemetőjében szűk családi – és baráti körben Komáromy – Poros Lászlót. Az ezt követő gyászmisén több százan vettek részt.
A gyászszertartást koncelebráló Filó Kristó plébános szavai szerint a haláltól nem kell félnünk, a halál a keresztények számára nem a vég, hanem valaminek a kezdete. Zákányi Emőke Schubert Ave Maria – jával, Danhauser Zoltán egy székely kesergővel búcsúzott a baráttól.
Legvégül Kányádi Sándor Kossuth – díjas költő, akit sok évtizedes barátság fűzött az elhunythoz, 1963 – ban íródott, „Harmat a csillagon” című költeményének felolvasásával búcsúzott.
Laci, láttad, hogy mennyien szerettek?
Köszönjük, hogy kortársaid, barátaid lehettünk!
ISTEN VELED!
HARMAT A CSILLAGON
Megjártam bár a történelmet,
konok vagyok, konokabb, mint a gyermek,
kinek apja hiába magyarázza,
hogy nem labda a hold,
konok, ki ha százszor meglakolt,
százegyedszer is a könyörtelen
igazat keresem.
Ez a kenyerem.
A boldogság tört szárnyú madara
vergődik a tenyeremen;
a boldogság tört szárnyú madarát,
mely évezredek óta
röppen fel s hull alá,
nekem kell fölrepítenem.
Vergődtem, vergődöm magam is,
– megviseltek a hosszú századok -;
szétosztom minden örömöm,
a bánatomon is osztozzatok.
Ó, szép szavak barokkos balzsama, –
ne hosszabbítsd a kínjaim!
A féligazság:
múló novokain.
Az egyenes beszéd,
nekem csak az a szép.
Kenyéren és vízen is csak azt vallhatom.
Ezért tart engem a társadalom.
Labda a hold! S ha netán el nem érném,
harmat leszek, harmat e csillagon,
hogy fényemtől is fényesebbnek
lássák a földet a
szomszédos égitestek.
S ha elszólít a Nap,
nyugodt lélekkel mondják:
tócsákkal nem szövetkezett,
liliomok fürödtek benne,
úgy tűnt el, amint érkezett.
Kapcsolódó cikk: Komáromy – Poros László elment
Fenti kép forrása :http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1375&n=marisza&blog_kategoria=K%E1ny%E1di%20S%E1ndor
