Nyilván honlapunk olvasói közül többen látták már ezt a különleges atmoszférájú, más karneválok hangulatával össze nem téveszthető időutazást, mely két hétig tart, és húshagyó kedden, a böjti időszak megkezdése előtt fejeződik be.
Nyilván honlapunk olvasói közül többen látták már ezt a különleges atmoszférájú, más karneválok hangulatával össze nem téveszthető időutazást, mely két hétig tart, és húshagyó kedden, a böjti időszak megkezdése előtt fejeződik be. Torti Szofinak, honlapunk munkatársának ihletett fotói és kisfilmje https://www.youtube.com/watch?v=KseEgNM7BUQ&feature=em-share_video_user segítségével most azok is belekóstolhatnak a karnevál hangulatába, akik még nem jártak ott.
Időutazásról írok, hisz aki már jelen volt egy ilyen karneválon, annak megidéződik a 17 – 18. század commedia dell’ arte rögtönzésre alapozott vándorkomédiás, melodramatikus népszínjátéka Arlecchino és Columbina alakjával, sok pantomim elemet is felhasználva. Casanova szelleme is ott kísért a velencei sokadalomban, Casanováé, aki a szerelemben soha nem volt önző, midig arra törekedett, hogy a meghódított nő gyönyört találjon az együttlétben. Legalább is erről szól legendája.
Ez a 11. században meghonosodott karnevál a 18. század végéig tartott, aztán a Velencei Köztársaság elgyengülésével, a karnevál is eltűnt a városból. Nemrégen, alig több mint 30 éve, 1979 – ben támasztották fel ismét a régi hagyományt. Talán éppen Fellini 1976 – os Casanova filmje inspirálhatta az újrakezdést. Meg is jelennek ezeken a napokon Velencében Fellini különleges, álomszerű, panoptikumi figurái.
Azt írtam fentebb, hogy ez a karnevál nem téveszthető össze más karneválok hangulatával. Itt ugyanis nem a nagy, közös felvonulás a fő attrakció. Közel sem olyan látványos, mint pl. a riói karnevál. Ez tulajdonképpen egy „önszerveződő” karnevál, ahol a velencei és más olasz polgárok ebben a két hétben a tengeren úszó meseváros diszletei között komédiáznak, sétálnak, csónakáznak és élvezik az életet különleges álarcaikkal, jelmezeikkel és egyúttal igyekeznek bűneiktől is megszabadulni. Utcai szerepjátékaikban többségében a pantomim eszközeivel kommunikálnak. Nem olcsó dolog jelmezbe bújni ezeken a napokon. Az álarcok 40, de akár több száz euróba is kerülhetnek, a színpompás ruhák árairól nem is beszélve. Persze vannak olyanok is, akik otthon késztik el nagy kreativitással, finom stílusérzékkel megálmodott jelmezeiket.
Szófi a legutolsó napon, húshagyó kedden, a legeseménydúsabb időben járt Velencében 2013-ban. Reméljük, hogy fotói honlapunk olvasóinak is elviszik a mediterrán életérzés néhány cseppjét.
Honlapukon ritkán szoktunk nagy számú fotókat feltenni a galériába, mert ez ellenkezik szerkesztői elveinkkel. Most azonban szakítunk ezzel a szokásunkkal. Ezeknek a képeknek a többbsége ugyanis valóban nagyon jól sikerült felvétel. Fött is a fejünk, hogy melyik legyen a főkép. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy az elkövetkező időkben cserélgetni fogjuk a cikk elején a fotókat. Ha van türelme olvasóinknak ahhoz, hogy végigböngésszék őket, tegyék meg, jó kis kalandban lesz részük!
Fotók: Torti Horváth Zsófia
Torti Riccardo