Ez a fekete-fehér fotó gyerekkoromat idézi. Öntudatra ébredésemtől, felnőtté válásomig minden nyaramat nagyszüleim balatonföldvári kis weekend vityillójában töltöttem.
Ez a fekete-fehér fotó gyerekkoromat idézi. Öntudatra ébredésemtől, felnőtté válásomig minden nyaramat nagyszüleim balatonföldvári kis weekend vityillójában töltöttem. Mikor ez az 1963-as felvétel készült, talán én is ott lehettem ennek a sajátosan idillikus pillanatnak a közelében, a földvári szabad strandon, a platánfa soron, nem messze a mólótól.
Amit itt látunk az ma már nem képzelhető el. Akkoriban azonban miden kánikulai vasárnapon megszokott látvány volt néhány paraszt család, akik már kora reggel megérkeztek a partra, talán éppen a reggeli mise után. Patyolat tiszta ruháikban – az asszonyok fejkendőben, a férfiak sötét öltönyben, fehér ingben, tükör fényes cipőikben – egész nap kint ültek – álltak a part árnyat adó fái alatt és figyelték a magukból egyre többet mutató fürdőzőket. Nem, ők soha nem mentek be a vízbe, szótlanul nézték azt a "hóbortos", fürdőző népséget. Egész napos szemlélődésüket csak a déli ebéd szakította meg. Emlékeim szerint rántott hús, házikenyér és uborkasaláta volt a rendszeresen ismétlődő menü és előkerült ilyenkor a boros demizson is. Aztán napnyugta tájékán szedelőzködtek, elindultak hazafelé. Az ő számukra, parasztemberek számára ez az évi egy nap volt a "nyaralás". Másnap pedig már ismét következett a munka. Aratás, cséplés, kapálás, hogy azok a"hóbortos" fürdőzők a következő évben se haljanak éhen.
Fotóforrás: fortepan.hu
Berkó Pál felvétele