Szegedi Zsuzsi olvasónk
osztotta meg velünk
ezt a csodálatos
hangulatú fotót, melyet
Makkosmárián készített
egy márciusi reggelen.
(tovább..)
Szegedi Zsuzsi olvasónk osztotta meg velünk ezt a csodálatos hangulatú fotót, melyet Makkosmárián
készített egy márciusi reggelen.
Becsüljük ezt a helyet, a budakeszi erdőt, ahol annyi
szép és jó vesz minket körül!
Az erdő fohásza
Hannes Tuch (német erdész, író és költő, 1906-1986)
Fordította: Fekete István
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyek melegehideg téli éjszakákon.
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem,
hallgasd a kérésem:- Ne bánts!