Éppen kezdtem
megbánni, hogy
miért találtam ki
ezt az áttűnést,
hogy a dombok
lendületes plasztikáin
kis arany pontocskákkal
jelzem a kegyszobor sziluettjét
(tovább..)
Éppen kezdtem megbánni, hogy miért találtam ki ezt az áttűnést, hogy a dombok lendületes plasztikáin
kis arany pontocskákkal jelzem a kegyszobor sziluettjét, mivel teljesen leállítja a lendületet, mindig újra
és újra letenni a kendert, a villát, fogni az aranyfonalat, csomózással létrehozni a kis domború pöttyöt,
ami ráadásul szinte alig látszik a dombok üde világoszöldjén…
De aztán azonnal jött a gondolat: legyen minden egyes aranypont egy-egy ima, a csíksomlyói
Szűzanyához, Babba Máriához. Minden alkalommal, mikor fogom az „imafonalat”, elmondok egy
üdvözlégyet, sőt be is jelölöm oldalt a kartonra, hogy végül tudjam, hány imádságot foglal be a textil.
Minden reggel megfogalmazom imaszándékomat és pontozom a kegyszobor kontúrját a textilen.
Ettől fogva nincs szenvedés, mérgelődés a nehézségek miatt, csak ima van, felajánlás van, főhajtás
van és a sok technikai újdonság pezsdítő lendületével halad a munka. Létrejön egy textil, ami köztem
és Csíksomlyó között, köztem és a Szűzanya között létrehoz egy spirituális kapcsolatot. Már mindegy,
mennyire látható mások számára, vagy mennyire tetszetős a kép, a kompozíció, csak halad, készül,
gyűlnek az imák és mikor befejeztem, elégedett voltam.
Megszámoltam a rovátkákat is, és 1212 ima van beleszőve.
Így lett címe „Csíksomlyói Imatextil”.
Kubinyi Anna
2014. augusztus 28.
Forrás: http://annakubinyi.blogspot.hu/p/gondolatok.html