Gábor Emese Álomvölggyel kapcsolatos legújabb írása egy olyan titkokkal teli helyre, még tudományos feldolgozásra váró témára hívja fel a figyelmünket, mely valójában soha nem volt igazából része és helyszíne Budakeszi életének, leszámítva Dr. Kerekes József előadását, melyet 80 évvel ezelőtt tartott a Magyarhoni Hidrológiai Társulat ülésén. Ez képezi alábbi cikkünk alapját is.
A mintegy 1 km2-es helyszín (“szoborpark” ) titokzatosságát az is növeli, hogy a kommunizmus évtizedeiben ezen a területen működött a Belügyminisztérium lőtere, melynek 30 évvel ezelőtti megszűnése óta sem lettek eltávolítva a lőtér veszélyességére figyelmeztető táblák! Ennek következtében aztán ezt a természet- és kisebb részben talán ember alkotta misztikus környezetet teljesen elrejtette a természet bujasága, kivéve a kiemelkedően magas két óriás oszlopot. Mindezeken túl, a közelmúlt sajnálatos eseményei is nagyon nehézkessé tették az érdeklődők számára ennek a különleges helyszínnek az elérését, hisz ez a mai napig az állam tulajdonát képező terület, közvetlenül a most bekerített Álomvölgy hátsó részével határos.. Eddig az Álomvölgy legvégéről meg lehetett közelíteni a meredek hegyoldalon az óriás kőszobrokat, mely a mostani 5 km hosszúságú kerítés felállításával szinte lehetetlenné vált. (Szerkesztőség)
Fejezetek Budakeszi környékének több százmillió éves történetéből
Budakeszi hegyei közt barangolva több százmillió éves, izgalmas időutazásokat tehetünk.
Manapság nem sokan tudjuk, hogy térségünkben 200-240 millió éve, a földtörténeti triász időszakban, a korai dinoszauruszok idejében a meleg Thetys-óceán vize hullámzott. A kobaltkék víztükröt smaragdzöld lagúnák és türkiz part menti sávok tarkították. Lent a víz alatt tengeri liliomok hajladoztak, csigaházas polipok nyújtogatták karjaikat. A parton cikászok sokasága zöldellt, beljebb forró, trópusi, száraz pusztaság égetett. A táj a mai Vörös-tenger vidékére emlékeztetett.
A Budakeszit körbeölelő hegység a Tethys-óceán üledékéből alakult ki.
Gazdag élővilága miatt sok 10 millió éven át több száz és néhol több ezer méter vastagon rakódott le az algák és egysejtűek által kiválasztott mészvázakból álló mésziszap a tenger fenekére.
A sekély, meleg tengerben a parti síkon, peremi részeken lerakódó, -és a tengervíz magnéziumtartalmát magába építő- mésziszapból dolomit képződött, amely számos tengeri állat, kagyló és csiga megkövesedett maradványait rejti magában. Az egyik típusát a benne lévő zöldalga maradványok miatt, diploporás dolomitnak hívják. Így bátran mondhatjuk, hogy a dolomitszikláink egykor élő tengeri parányok tömegének maradványai.
A tengeri üledékképződés még sokáig tartott, de mintegy 100 millió évvel a dolomit leülepedése után az óceán bezárult. Az időközben kőzetté vált üledékek északi irányba tolódva, helyenként zsindelyszerűen egymásra torlódva hegységekké gyűrődtek fel. A hegyláncok között olyan, -zátonyok tarkította- szubtrópusi sziget-tenger alakult ki, mint a mai Indonézia környékén. Megalodonok és hatalmas cetek hasították a vizet.
Budakeszi környéke ebben az időben sokáig szárazulat volt, és a korábban lerakódott kőzetek az évmilliók során egészen a dolomitig lepusztultak a felszínről.
Az eocén korban, 45-50 millió éve újra tenger borította el a területet. A Kecske-hegyen nummulitesek, azaz óriás egysejtűek pénzérmére emlékeztető mészvázai maradtak fenn ebből az időből (Szent László pénze). Kicsit később keletkezett a tengeri mohaállatkák maradványait is gyakran tartalmazó, környékünkön is megtalálható budai márga. Ebben az időben fülledt trópusi monszunéghajlat uralkodott. Ott, ahol ma kisvárosunk fekszik, kardhalak és cápák versenyeztek a vízben, makrélák rajai csillogtak, mélyvízi puhatestűek és óriás tengeri sünök másztak a víz fenekén.
23-5 millió éve a miocén korban a tenger többször visszahúzódott, majd újra előre nyomult.
A víztömeg egy idő után elszigetelődött a világtengertől, így a tengert a beleömlő folyók lassan édesvízzé változtatták. Pannon-tó lett belőle, melyet sekély vízből kiálló szigetek tarkítottak. Az elszigetelődés miatt endemikus állat és növényfajok alakultak ki. A szigeteket háromujjú őslovak, antilopok, orrszarvúk és elefántfélék népesítették be.
Ki gondolná, hogy Budakeszi magasabb hegyein járva egykori szigeteken lépkedünk. Ilyenek voltak. pl. a Vadaspark, vagy a János-hegy, a Csergezán kilátó hegye vagy a Csíki hegyek magasabb púpjai is. Mintegy 3 millió éve feltöltődött és kiszáradt a Pannon-tó.
Végül a Budakeszi, ill. Budaörs környéki hegység kiemelkedett, majd rögökre töredezett. A törésvonalak mentén idővel mély szurdokvölgyek (Mária-szurdok) vagy meredek sziklás falak keletkeztek (pl. Huszonnégyökrös-hegy) és a jégkorszakban a dolomit repedéseiben hévforrások törtek fel. A hévíz vörösre színezte a dolomitot és üregeket, barlangokat alakított ki. A kőzetekben áramló meleg karsztvizek mindig a hegység legmélyebben elhelyezkedő völgytalpjában (pl. a mai Kies völgy vagy újabb nevén Álomvölgy) törtek föl. Ekkor alakult ki a forrásmészkő, melynek szép példája a Budakeszi Szent Mihály-szikla.
„A Kecske-hegyi sziklaodú és a Kecske-hegyi rókalyuk nevű üreg 100 Celsius fokos gejzírszerű hévízműködés eredményeként jött létre a kovaanyaggal cementált dolomitbreccsa és elkovásodott briozoumos márga határán. A kecske-hegyi üregek a pontusi-pannóniai idők végén, méghozzá tenger alatti, part menti hévízműködéssel kapcsolatosan keletkeztek.
Az egész területen azonos időben törtek föl a hévvizek.
A hévvízi kőzet változásainak emlékei a kipreparálódott sziklafalak, oszlopok, kőbálványok, sziklatarajok.”
A kipreparálódott kovás dolomit kőoszlopok, kőóriások, kőbálványok és kőbabák legszebb példáit a Kecske hegyen találjuk. A legszebb tűzköves dolomit sziklák pedig környékünkön a Mária-szurdokban találhatóak.
(ez a fotó körülbelül 100 évvel ezelőtt készült ezen a helyen )
A jégkorszakban Budakeszi szélárnyékos oldalára, a Csíki hegyek karéja tövébe (Álomvölgy) vastag porréteget fújt a szél. Így keletkezett a mai napig kertjeinket borító lösz, amely térségünkben jelentős vastagságú.
Ekkor a környék lakói pl. a Szépjuhászné fölötti Báthory barlangban húzták meg magukat.
A nagyobb sziklák a rénszarvastenyésztő, mamutra és barlangi medvére vadászó embereknek tájékozódást biztosítva és az ősi hit tisztelt, látogatott oszlopaiként állottak ugyanott, ahol most is állnak.
A jégkorszakból előkerült kőeszközök, míves csonttárgyak, igényes dísztárgyak, amulettek bizonyítják, hogy a jégkorszak embere hitt a felső hatalmakban. A csontleletek adatai szerint a jégkorszak emberének koponyája igen fejlett volt, a férfiak és a nők agyveleje valamivel nagyobb volt, mint a mai európai emberé.
6500 éve a Budakeszi Szőlőskert területén, közel az álomvölgyi területhez, két őskori település volt. Az akkori ember mindig a patak, vagy víz közelében telepedett le. A 6500-7000 éves új-kőkori és a 4000 éves kora bronzkori ún. Makó kultúra ránk maradt emlékeit sikerült a régészeknek megtalálni. 632 db kőkori használati tárgyat, kottafej mintás edényeket, kőbaltákat, pattintott kőeszközöket, csonttűket és számos új-kőkori temetkezési helyet tártak fel.
A bronzkori halászat emlékeit a gödrökben talált rengeteg halszálkamaradvány őrzi, a bronzkori urnatemető pedig a Budakeszi kaptárkővel szemben volt.
A piramis alakú Kecske-hegy óriás és kisebb kőbálványai, sziklatornyai, a Mária sziklák, a Nagy szikla, a Szent Mihály szikla mind-mind szerepet játszhatott a jégkorszak, a bronzkor és az utána itt élő emberének hitéletében.
Szakrális gyűlések helyszíne, áldozókövek, oltárkövek, sziklasírok, faragott kaptárkövek lettek a többszáz-millió éves egykor tengeralatti sziklák.
Vagyis, míg a tenger, a jég, az erdőtípus cserélődött, a sziklák tanúként őrizték s őrzik ma is a múltat, így azokat tekinthetjük településünk legrégebbi természetes és ember használta emlékeinek.
írta: Gábor Emese 2019. május 31.
A cikket geológiai szempontból lektorálta: Vincze Péter geológus DINPI
Dr Kerekes József előadásából, mely elhangzott a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrogeológiai Szakosztályának 1939.03.29-én tartott szakülésén; Morfológiai adatok a Budai hegység kialakulásához, a Kecske-hegy sziklaodúi Budaörs határában címmel.
Fotók: Gábor Emese
Kapcsolódó cikk: https://www.amikisvarosunk.hu/cikk/budakeszi-tobb-ezer-evig-hasznalt-szent-helye-volt-keresztenyseg-elott-az-alomvolgy-0
