Násfa és Zita csodája a Mezei Mária-házban

A Mezei Mária Emlékhét keretében, múzeumpedagógiai órákat tartottak a Mezei Mária-házban. De mi is az a múzeumpedagógia? A lexikonok szerint a múzeumpedagógia az iskolán kívüli ismeretszerzés és ismeretközvetítés sajátos eszköze. Minden esetben a hely szellemének és a kiállítás üzenetének megismertetése a cél.

A múzeumpedagógiai programokban fontos szerepet kap az interaktivitás és drámajáték, a kreatív kézművesség, valamint a történelmi, társadalmi és művészeti ismeretek feldolgozása az életkor sajátosságainak megfelelően.
Esetünkben Mezei Mária művészete, szellemisége, a ház, a szobák változatlanul hagyott bútorai, tárgyi emlékei bőséges lehetőséget adnak a drámapedagógia számára. A Mezei Mária Művészeti Iskola, a Kompánia Színházi Társulat élt is ezekkel a lehetőségekkel. Amit én láttam és tapasztaltam ezen a foglalkozáson, az maga volt a csoda!. Ezt minden budakeszinek látnia kellett volna! Sajnos videó felvételek nem készültek a helyszínen, de talán a mellékelt fotók is megfelelő bizonyítékok lehetnek az utókor számára.

Mikor a házba értem már javában tartott a foglalkozás. Éppen egy elsős osztály volt a ház vendége. Hantos Násfa a kertben, a bokrok alatt mutatta meg az egyik csoportnak Mezei Mária kedvenc kutyáinak, Trézsinek, Bencének, Péternek és  többieknek a nyughelyét. Aztán átsétáltak a kert túloldalára, ahol a macskák névtelen sírjait vették sorba. Közben Mayer Zita a ház teraszán mesélt a művésznő viszontagságos életéről egy másik kis csapatnak. Később pedig helyetcseréltek. (Násfa és Zita egyébként múzeumpedagógiai rutinját a Nemzeti Múzeumban szerezte.)

A fő produkció azonban csak ezután következett bent, a házban. Mezei Mária életének három epizódját, állomását un. inprovizációs jelenetekkel játszotta el Násfa és Zita a hálás kis publikumnak. Az első jelenet Mezei Mária és élete végéig hű társa, Lelbach János első találkozóját, a második egy ebédmeghívás történetét elevenítette meg. A vendég, akit „vártak”, Latinovits Zoltán volt és el kellett dönteni, hogy pörkölt, vagy töltött káposzta lesz-e a menü. Végül a harmadik rögtönzésben ama híres, legendás fecske történetet adták elő Mezei Mária nappalijában. Ugyanis egykor a fecskék a nappali csillárján vertek maguknak fészket. (A fészek állapota az idő haladtával sajnos egyre romlik, de még ma is megtekinthető a csillár tetején. Meg kellene menteni!)

Mind a három téma igazi jutalomjáték lehetőség volt Násfa és Zita számára, akik sziporkáztak szerepeikben. A hely szelleme és ezek a fantasztikus színészi teljesítmények a gyerekeket is elragadtatták, akik nagyszerű partnerek voltak ebben a  varázslatban és az adott jelenetekhez tartozó kérdésekre helyenként felnőtteket is megszégyenítő válaszokat adtak. Szép pillanat volt, mikor az egyik gyerkőc a csillár alatti asztalon lévő kis noteszt elnevezte „fecske napló”-nak. Nem túlzok, ha azt mondom, Tessedik Márk, Balassi Zoli, Berényi Tímea, Csalai Gergő, Klimes Erik, Litkei Barnabás és a többi kis 6 éves lurkó, életre szóló élményekkel távozhatott a házból. És ezt az élményt 6-tól 14 éves korig sokan megkapták ezen a szép, napsütéses októberi emlékhéten, mert nem csak ezen a napon történt meg ez a varázslatos időutazás, hanem más időpontokban is. Kár, hogy a Művészeti Iskola többi tanárának más napokon tartott múzeumpedagógiai óráin nem vehettem részt.

Köszönjük Mezei Mária Művészeti Iskola! Köszönjük Kompánia Színházi Társulat!

 

Képek a Galériában

Megosztás/Mentés Megosztás