A minap egy meghívót kapott szerkesztőségünk Ribényi Csaba Alfonztól, a honlapukon már bemutatott, nemzetközileg is elismert természetfotóstól. A meghívó Zalaszentgyörgyre invitál a VII. Nemzetközi Művésztelep megnyitására, ahol többek között Alfonz kiállításával indul a művésztelep szezonja. Művésztelepek, alkotóműhelyek itt és ott az országban. És Budakeszi? (tovább…)
A minap egy meghívót kapott szerkesztőségünk Ribényi Csaba Alfonztól, a honlapukon már bemutatott, nemzetközileg is elismert természetfotóstól. A meghívó Zalaszentgyörgyre invitál a VII. Nemzetközi Művésztelep megnyitására, ahol többek között Alfonz kiállításával indul a művésztelep szezonja. Művésztelepek, alkotóműhelyek itt és ott az országban. És Budakeszi?
Hát igen! Ez a kérdés sokakban megfordult már az elmúlt két évtizedben, mert a rendszerváltás óta eltelt idő Budakeszin nem hozta helyzetbe ezt az alkotói kört. Engem akkor kezdett foglalkoztatni ez a kérdés először, mikor 2007-ben a gyereknap részeként „Meseillusztrátorok Budakeszin” címmel megálmodtunk egy kiállítást. A szervezés alatt a fejemhez kaptam. 16 meseillusztrátor jelezte akkor részvételi szándékát és nem is volt teljes a lista. Nem akartam elhinni, hogy egy 14 ezer fős településen miképpen lehetséges ez. Persze az már sok – sok éve tudott dolog volt, hogy Budakeszin jelentős számú képzőművész él, de az egymásra találás, az összefogás és mindezek hiányában az érdekérvényesítés hiányzott soraikban. Az egyedüli hely az EFMK volt, ahol időről-időre kiállítottak és megmutatták magukat. Az érdemi áttörés még sokáig váratott magára. „A fentről majd megoldják” tudata csak az elmúlt években változott meg és ebben nyilván szerepe volt annak is, hogy az ország gazdasági nehézségei a művészeket is sújtották, sújtják. A művész is csak ember, neki is kell fűtést, villanyt fizetni, gyerekeket tanítatni, tejet, kenyeret vásárolni.
Ezért nagyon megörültem, mikor először az EFMK-ban, majd a Kálvin-teremben több önszerveződő kiállítással is jelentkeztek a város képzőművészei és közben megalakították a KesziArt Egyesületet is, Dévényi János és dr. Darkó Jenő vezetésével. Valami tehát beindult, de a neheze csak ezután jön. Mindenekelőtt a szponzoráció kérdése az, amely a legégetőbb. Az gondolná az ember, hogy ez Budakeszin nem lehet gond, hiszen az országos statisztikai kimutatások évről – évre Budakeszit a legnagyobb adózók „lakóhelyeként” tartják számon. Csakhogy ezek a nagyadózó polgárok „csak itt laknak”, de vállalkozásaik nem Budakeszin vannak bejelentve, így ezekből egy árva peták bevétele sincs a városnak. Van ugyan néhány adakozó helyi vállalkozó, akik sok éven keresztül adtak ahová csak tudtak, de mindig, mindenki csak őket kereste meg és ma már ők sem nagyon képesek ezeket az igényeket kielégíteni. Hogyan lehetne megtalálni, megszólítani a „rejtőzködő” nagyadózókat? Ez itt a nagy kérdés? Talán segítséget adhatna egy – két színvonalasan kialakított étterem, kávézó is, amelyek kiállító teremként is működhetnének és ebben a formában könnyebben összetalálkozhatna művész és mecénás. A jövőben én látok erre némi esélyt. Hallani is ilyen szándékokról. Majd meglátjuk!?
És Zalaszentgyörgy, ez az Őrség melletti kis település, hogy jön ide? Több szempontból is. Mindenekelőtt érdekes, hogy a mellékelt meghívóban szerepel egy programpont, mely a kis faluban élő, ott alkotó művészek és szponzoraik találkozójáról szól. Ha visszajön a művésztelepről Ribényi Csaba Alfonz, majd megkérdezzük őt ottani tapasztalatairól.
Aztán még egy dolog. Cikkemhez csatoltam néhány kapcsolódó videót a youtube-ról, melyek az ország különféle pontjain szervezett, gyakran már sok éves hagyományra visszatekintő művésztelepeket, alkotótáborokat mutatják be.
„Budakeszi, a Budai – hegyek Szentendréje”, írtam egy régebbi írásomban. Aligha hinném, hogy van még egy ilyen adottságú település Magyarországon, mint Budakeszi! A Vadaspark, a János – hegy, a mamutfenyők, a rekultiválásra váró Nádastó, a szépséges, védett növényekkel teli Mária – szurdok, a Bodzás – árok, a Virágvölgy és egyáltalán, ez a minket körbeölelő környezet itt, Budapest határában olyan adottság, mellyel élni kéne!
„Budakeszi, a Budai – hegyek Szentendréje”, a sok kitűnő művész biztosan nem fogja megoldani városunk anyagi gondjait, de településünk 21. századi, formálódó arculatának, egy jól felépített városmarketingnek fontos részét adhatják. Városunk vezetése ezért is támogatja törekvéseiket.
Köszönet Salamon Lászlónak a kitűnő fotósnak, aki egyben alapító tagja is a KesziArt Egyesületnek, hogy a a Múzeumok Éjszakája alkalmából bemutatkozó KesziArt "Kézjegy" című kiállításának megnyitójáról készült felvételt honlapunk rendelkezésére bocsátotta.
