Budakeszi Természetfotósok (7.) Samu Ferenc

Több, mint 10 éve élek boldogan a családommal Budakeszin. Foglalkozásom természettudós (biológus), és az egyik hobbim a fotózás. Ha ezeket összeadjuk, akkor talán nem túl nagy csúsztatás, ha itt, a budakeszi természetfotósok közt mutatkozhatok be. Édesanyám orvos volt, és kikapcsolódásképpen akvarelleket festett (nem is sikertelenül, mert sok kiállítása és csodálója volt). Tőle kérdezgették, hogy hol festette, ezt meg azt a képet? A válasz az volt, hogy „a konyhaasztalon”. Az ő példája is rávezetett arra, hogy igazán az számít, ha egy kép önmagában, nem pedig a köré tapadt érdekesség, vagy egyéb információk miatt jó. Ide pár, „konyhaasztalon készült” képet válogattam. Az én konyhaasztalom bárhol lehet, az árok szélén, a Budai hegyekben, egy tó partján − a világ csodái itt házhoz jönnek. A fotózás azért jó dolog, mert tanítja az embert látni, felfedezni a mindenütt megbúvó szépséget, kompozíciót. És egyúttal el is gondolkodtat. Mióta a képeimet másoknak is megmutatom, rengeteg, az elmét élesítő párbeszédet folytathattam barátaimmal olyan alapkérdésekről, hogy mitől jó egy kép, a fénykép a valóságot ábrázolja-e, és akkor mi is az a valóság… Nekem ez a valóságom. Egyszer színes, egyszer fekete-fehér, egyszer elmosódott, máskor éles. És nagyon jó, ha egy kép rezonálni tud a másik ember valóságával. Az interneten van egy „Fénnyel festett képek” című galériám, ahol felváltva vannak portrék és ilyen-olyan virág makrók és egyéb konyhaasztali képek. Én azt remélem, hogy ezek mind egyformák egyben, hogy emóciót keltenek. Ha a néző meg tud egy pillanatra állni a kép előtt, ha a szeme újra és újra körülpásztázza a képet, ha asszociációk ébrednek, ha nyugalom, vagy izgalom árad rajta szét, akkor sikerült!

Szerencsés vagyok, mert a fotózás csak hobbim, vagyis csak akkor nyomom meg a gombot, ha kedvem tartja. Képeim legfontosabb eredményének azt tartom, hogy internetes galériám több, mint 600.000 „megnézést” számolhat (www.pbase.com/arachnol) – remélem ennyiszer sikerült egy apró örömet szereznem.

Budakeszin erdélyi képeimből volt egy önálló kiállításom és tagja lettem a Keszi-Art Egyesületnek, amely körben immáron jónéhány kiállításon vettem részt képekkel. A szakmámmal összefonódva jelentek meg képeim könyvben, van kiállított képem a Sas-hegy látogatóközpontjában, és egyszer egy első díjat is nyertem a Brit Ökológiai Társaság makro-fotó versenyén.