Budakeszi Természetfotósok (10. ) Ambrus Zsófia

Természet? Minden nap szeretném közel tudni magamhoz… Nem véletlen, hogy miután 26 év után felköltöztem vidékről a fővárosba, lakhelyemül egy nagy park melletti albérletet választottam. Budakeszihez rokoni szálak fűznek, idestova tizenöt éve rendszeresen megfordulok arrafelé. A város sokszínűsége, sokarcúsága inspirálóan hat rám. Kezdeti fotós élményeimet a családi házunk kertjében szereztem, jóformán majd’ minden termény, bokor, fa gyönyörködtetni tudott. A megfelelő pillanatban bármi a szívembe lophatja magát. (tovább...)

Természet? Minden nap szeretném közel tudni magamhoz… Nem véletlen, hogy miután 26 év után felköltöztem vidékről a fővárosba, lakhelyemül egy nagy park melletti albérletet választottam. Budakeszihez rokoni szálak fűznek, idestova tizenöt éve rendszeresen megfordulok arrafelé. A város sokszínűsége, sokarcúsága inspirálóan hat rám. Kezdeti fotós élményeimet a családi házunk kertjében szereztem, jóformán majd’ minden termény, bokor, fa gyönyörködtetni tudott. A megfelelő pillanatban bármi a szívembe lophatja magát. A gyerekként átélt vadászatok, a saját kis veteményes gondozása, a hétvégi ház körüli kertművelések, a kutyás kirándulások alapvetően meghatározták a természethez való viszonyomat. Az első gépemet ballagási ajándékba kaptam, s a „vele való barátságkötésem” igen hamar eltérített a jogi pályáról. A természetfotózásban azt szeretem, hogy többszörösen feltölt. A természetet járva ápolom a lelkem színekkel, illatokkal, fényekkel, a testem mozgással, és akkor még mindezt megkoronázom a fényképkészítés adta kreativitás megélésével. Micsoda befektetés…

Képek  a Galériában nagyobb méretben megtekinthetőek

	Lepke: A Budapesti Állatkert pillangóházában vadásztam ideális fotóalanyokra, s végül ők adták meg magukat. Legközelebbi látogatásomkor sajnos már hűlt helyét találtam e kedves kis zoolakóknak. Pedig mikor beléptem a házukba, az egyik legbájosabb, francia film jutott eszembe, a Pillangó.
	Bye: A katalán főváros bővelkedik érdekességekben. Igen egzotikus volt számomra, hogy nem galambok, hanem méregzöld papagájok repkedtek a fejem felett. Ez a kép az egyik kedvencem, mert belecsempésztem egy kis szokatlan kompozíciójú, absztrakt jelleget.
	Gubók: Gyakran ülök biciklire, s úgy járom be a vidéket. Egy ilyen alkalommal két falu között az utat, ilyen elszáradt kórók szegélyezték. Kis mélységélességet választottam, amit mostanában egyre gyakrabban alkalmazok.
	Vissza: A Barcelona felett húzódó domboldalon kanyargó kerékpárutat fenyőfák sokasága tarkítja. Ez valamiért úgy döntött, „nem áll be a sorba”, és a maga módján kitűnik a többi közül. Nem is tudtam elmenni mellette egy vállrándítással.
	Kolon: Egy időben gyakran megfordultam a Kiskunsági Nemzeti Parkban, ahol ez a tó is található. Nagy részét nád borítja, így nem kifejezetten könnyű olyan területet találni, ahol egybefüggő vízfelület van. Ez az egyik kivétel.
	Bálák: Ugyancsak e Nemzeti Park csodái, e nádból álló építmények. Nagyon szeretek fekete-fehér filmre fotózni, amit aztán előhívás után digitalizálok és úgy dolgozom fel. Az eget „díszítő” szemcséket meghagytam, hogy az archaikus hangulatot fokozzam.