Az elmúlt hónapokban két alkalommal is írtam arról a hatalmas, mintegy 1500 darabos üvegnegatív gyűjteményről, mely Grafl Jánosné Herczeg Zsuzsa édesanyjának a padlásáról került elő egy építkezés során, néhány évvel ezelőtt. A megtaláló ezt a hatalmas értékű közkincset a Budakeszi Helytörténeti Múzeumnak ajánlotta fel. (tovább…)
Az elmúlt hónapokban két alkalommal is írtam arról a hatalmas, mintegy 1500 darabos üvegnegatív gyűjteményről, mely Grafl Jánosné Herczeg Zsuzsa édesanyjának a padlásáról került elő egy építkezés során, néhány évvel ezelőtt. A megtaláló ezt a hatalmas értékű közkincset a Budakeszi Helytörténeti Múzeumnak ajánlotta fel. Az üvegnegatívok darabonkénti előhívási díja sokáig úgy tűnt, hogy megfizethetetlenül drága, de ahogyan a digitális technika fejlődött, kiderült, hogy viszonylag olcsón megúszható a dolog. Ezért reménykedhetünk abban, hogy Budakeszi fiatal és tehetséges történészei ezeknek a fotóknak az ismeretében még hitelesebben tudják városunk múltját kutatni az 1920-1940-es évekből.
Ez a most megismert fotó egyike az 1500 darab, előhívásra váró fotóknak, melyért szeretnék köszönetet mondani a múzeum vezetőjének, Nagy Mihályné Starcz Teréziának.
A maiak közül bizonyára kevesen tudják, hogy a Vörös Hadsereg 1944. októberében indította el Budapest elfoglalását célzó hadműveletét. Vannak, akik felszabadulásként élték meg ezt az offenzívát, vannak, kiknek sok-sok szenvedést, hadifogságot, erőszakot, halált hoztak ezek a napok, hónapok.
Budakeszire december 24-én érkezett a front, de a szovjet csatarepülők, a halált szóró raták berepülései már 22-23-án elkezdődtek Páty irányából. Budakeszi lakossága ezt követően heteket töltött a sötét, hideg pincékben, a szovjet katonák pedig beköltöztek házaikba.
Az itt látható felvételen két szovjet katonát láthatunk, akik
megkereshették, "megkérhették" Budakeszi neves fényképészét, hogy készítsen róluk egy budakeszi „emlék- képet”. A két katona egyike alighanem egy tiszt lehetett, legalább is erre utal a fényesre tisztított csizma, míg a másik a tisztiszolgája, neki csak egy durvább kidolgozású csizma jutott.
Ez a felvétel is része Budakeszi történetének.
de Ponte József eddig ismeretlen üvegnegatívjai még sok érdekességet, fontos információkat rejtenek előlünk. A művész, a tudósító, Budakeszi udvari fényképésze, évtizedekkel halála után is része életünknek, a mi kisvárosunk életének.