Imádom a Viktort

Az, hogy Borsodból jött, annyiban érdekel, hogy tudja, Magyarország első rock múzeumát ott akarták létesíteni jó néhány esztendeje, lehet, az ötlet hamvába halt már, mielőtt megszületetett. Kétszer választották a legjobbnak? Csoda dolog lehet 20 évesen fürödni a sikerben, még a pillanatnyi elbizakodottságot is megengedném, ha egyáltalán volt, mert tíz esztendő elteltével a népakarat emelte ismét a magasba. Igen, ő, Viktor a legjobb. Szép, nagy, országos beszólásokhoz asszisztál, miközben a hallgatóság lenget, tombol, skandálja a mondókát: Istenem, óhh, mondd, mért van ez, és meddig tart még?

Ősztől tavaszig leghazaibb földünkön, Budakeszin, övé a karmesteri pálca a pódiumon, s azt vérbeli és vérbő művészként kezeli, jól tudván, a siker záloga a csapatmunka. Merít a nagy öregek példájából és technikájából, mostanában a Kétjóskában Hendrix módra pengeti a gitárt hátán, koptatja a fogát a húrokon. Ettől még mentes a sztár allűröktől, fb-s profilján őszintén nyitja ki hétköznapi életének ajtaját fanyar humorával spékelve, negyvenéves szülinapjára háromesztendős gyertyafújós fotóval invitálja barátait találkozóra. Én is innen tudom a hírt.

Magasvári Viktor, az Angels, Bomber, Nemcsak Berry, Beatrice, Latrock és a Kyruszaurusz gitárosa, a zene istene éltessen sokáig!