A budakeszi Gyerekköztársaság Egyesület kilépett a gyermeknap szervezéséből. Ez a „Városi Gyermeknap” már nem a mi „csendes” gyermeknapunk. (+VIDEÓ)

Mi másféle gyermeknapot kezdtünk el megálmodni és szervezni 2011. tavaszán a mamutfenyők környékére (melyhez az EFMK is remek partner volt), mint ami sajnos már tavaly is jellemezte a gyermeknapot és bánatunkra idén is ez folytatódik tovább. A korábbi években írott publicisztikáimban is megírtam, hogy a Gyerekköztársaság Egyesületnek a célja – a mamutfenyők környezetéhez méltóan –  egy csendes, színpad és erősítés nélküli, a megszokottól eltérő, „zöld” rendezvény meghonosítása a gyereknapon, ahol a madárcsicsergés és gyermekek boldog zsivaja az egyedüli „zaj”. Itt a fák és a madarak a terület urai, mi legfeljebb csak megtűrt vendégek lehetünk, akik alkalmazkodni kötelesek a környezethez.

 

Mikor 2011-ben ötletadóként bedobtam ezt a javaslatomat, kétségtelenül volt némi félsz mind a saját egyesületem tagjaiban, mind az EFMK részéről. „Kiesik ez a rész a forgalomból! Nem lesz elég parkoló! Az emberek majd színpadot, erősítést akarnak! Hogyan fogjuk tájékoztatni a kilátogatókat az eseményekről?  Szétdobálják majd a szemetet! Stb., stb.” Mai ésszel szinte felfoghatatlan, de akkor ez a rendezvény nagyon csekélyke önkormányzati támogatásból (nem is írom ide a számot, mert nem hinnék el az olvasók), óriási lokálpatrióta-civil összefogásból, csaknem nulla forintból jött ki! Persze ez Budakeszi városának két intézménye, EFMK és a BVV Kft. infrastrukturát biztosító segítsége nélkül nem sikerülhetett volna! Azt hiszem ez volt az első olyan alkalom településünkön, mikor a hatalmas terület fűnyírása szinte „angol” színvonalon történt meg. Egy ”új” terület mutatkozott be Budakeszin. Ekkor vált igazán ismertté ez az eddig sokak által még nem is hallott természeti csoda, a mamutfenyők környéke.

 

Több magánszemélytől is kaptunk némi pénzügyi támogatást és az ottani attrakciók résztvevői is többségében lokálpatrióta lelkesedésből vettek részt. A mai napig is külön-külön köszönet jár azoknak, akik segítették ennek a 2011-ben először megtartott rendhagyó napnak a létrejöttét! Köszönet a pénztámogatásért Tagai Istvánnak és nejének, Márta asszonynak, az Angyal- és Póczi patikának!

 Köszönet Dr. Debreczy Zsoltnak, aki a mamutfenyők történetével és méretadataival ismertette meg a gyerekeket, őket is bevonva a mérésekbe! Köszönet dr. Weiperth Andrásnak, aki a közeli Nádas tó titkait mesélte el a lurkóknak! Köszönet a Vakkantó kutyaiskolának és vezetőjének, Szigeti Évának, Kis Lőrinc Éva keramikusnak, aki az anyag megművelésének rejtelmeibe vezette be az érdeklődőket! Köszönet a Budakeszi Íjászoknak, akik a mamutfenyőkhöz közeli „Tündérkertben” látták vendégül a jövő íjászait! Köszönet Eszes Zoltánnak és Eszternek, akik a „nagy attrakciót”, a mászó falat is elhozták ide! Köszönet a Kenderkóc Népi Játszóháznak és az EFMK Tökmag Játszóházának, valamint a budakeszi HÍD Családsegítő Játszóházának is! Végül pedig szeretnénk megköszönni a MÁV Sportrepülő Klub demonstratív  jelenlétét, ismeretterjesztő munkáját is. Ha valakit kifelejtettem volna ebből a 2011-es, csodálatos, önzetlen lokálpatrióta társaságból, elnézésüket kérem!

 

Büszkén kijelenthetem, hogy az a koncepció, ami két-három évig jellemezte ezt a sajátos felfogású rendezvényt, sikert aratott, hisz már az első évtől kezdve rengeteg látogatója volt a programsorozatnak, sokan látogatták a rendezvényt a környező településekről is. 

 

ahol a szóróanyagokon meghirdetett ismertetések bőven elegendőek voltak a kilátogatók tájékoztatásához, nem kellett hozzá nagy felhajtás.

 

Emellett 2012. őszén egy teljesen önálló gyermeknapot is szervezett egyesületünk a mamutfenyők tövében, Ráadás Gyereknap címmel, ugyancsak lokálpatrióták bíztatására és támogatásával.

 

2013. év elején pedig, ismerve Budakeszin az országos átlaghoz képest a 20%-al nagyobb gyermekáldást és tapasztalva a sajátos tematikájú mamutfenyős gyermeknapok sikerét, kezdeményeztem dr. Csutoráné dr. Győri Ottilia polgármester asszonynál, hogy közösen hívjuk meg dr. Áder János Köztársasági Elnök urat, nyissa meg elsőként Magyarországon az esedékes gyereknapot, hagyományteremtő szándékkal. Ez az együtt megírt levelünk Köztársasági Elnök úrnál megértésre talált, de akkor éppen külföldi meghívásnak tett eleget, így ez a szándékunk nem ért célba.

 

Sajnos tavaly óta, mikor a színpad és a hangosítás is megjelent a „fák és madarak birodalmában”, valami elszakadt! Elhangzott a bűvös szó, hogy a rendezvény KINŐTTE MAGÁT! Ezt követően pedig az önkormányzat kikiáltotta a mamutfenyők melletti gyermeknapot „Városi Rendezvénynek” (melyről minket a mai napig hivatalosan senki nem tájékoztatott), amit már nem érzünk magunkénak, nem találjuk ebben a helyünket. A kedvesen hangzó „Budakeszi a Gyerekeké” elnevezés helyett ma már a nem túl ötletes, kissé sablonos, „Városi Gyermeknap” lett egykori kezdeményezésünk elnevezése. De nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy kiemelve az olvasható a szórólap tetején, hogy „Budakeszi Önkormányzata szeretettel meghívja Önt és kedves családját a Városi Gyermeknapra”. Ezzel kapcsolatban az lenne a kérdésem: Akik ötletelnek, güriznek, szerveznek, támogatnak, évről-évre ingyen attrakciókkal jelennek meg, azoknak (nem csak az egyesületre gondolok) miért nincs lehetősége „szeretettel meghívni Önt és kedves családját”?  Ez nem lenne sokkal emberibb, szerethetőbb? Bár tavaly még ott voltunk és idén is részesei lettünk volna a rendezvénynek, az utolsó pillanatban lemondtunk jelenlétünkről, látván a nyomtatásban megjelent – fentebb is említett – igencsak sajátos fordulatokat, s annak a megtapasztalását, hogy ezen a napon bizony nem a fák és madarak az urak a mamutfenyők környékén.

 

Eszünk ágában sincs azonban sértődöttet játszani, hisz nyilván a döntéshozó önkormányzatnak is megvannak a maga indokai, hogy miért szűnt meg ez a „csöndes gyermeknap”, legfeljebb egy kicsit több empátiával és elegánsabban, „nem erőből” kellett volna mindezt megtennie. Mind amellett kifejezetten örülünk pl. a Kaláka és a Kompánia Színházi Társulat koncert színháza lemez ősbemutatójának, hisz a napokban ezekről is hírt adott honlapunk, az amikisvarosunk.hu, (történetesen éppen én vagyok a szerkesztője) s mely néhány hónapja együttműködési megállapodást is kötött a Gyerekköztársaság Egyesülettel, aminek egyik legfontosabb témája a budakeszi gyermekvilág.

 

Egyesületünk 2005-ben vált a rendkívül fogadókész EFMK mellett meghatározó részesévé a gyermeknapoknak, amikor kezdeményezésünkre (együtt Vukov Mónikával, az azóta elhunyt Sashegyi Lászlóval és a többiekkel) a gyermeknapok kiköltözött a fő téri parkba. Azokban az években is sok új színt vittünk be a programokba, de ez már egy másik történet. Akik ott voltak biztosan emlékeznek még a sok helyszínes zsetonos játékokra, a Pilisvörösvártól- Budaörsig sokakat megmozgató 2005-ös térségi mesemondó versenyre, a 2006-os térségi népdalversenyre. Boldogsággal emlékezem a rendezvényen több éven át fellépő, és azóta elhunyt Csepregi Gyula és Finok Zoltán szaxszofon művészekre, és az akkor még tizenéves és ismeretlen Janicsák Veca énekére a Czövek Erna Zeneiskola fúvószenekarával és sok más felejthetetlen momentumra is. Rengeteg munka volt ezeknek a sikeres napoknak a megszervezésében. A későbbi mamutfenyős sikerek is ebből nőttek ki.

 

Néhány szót szólnék arról is, hogy mivel szándékozott megjelenni az idei, 2015-ös gyermeknapon a Gyerekköztársaság Egyesület. Akik már régóta rendszeres olvasói honlapunknak, ismerik a „Budakeszi a mese főváros” rovatunkat, ahol azt a páratlan adottságot próbáljuk bemutatni, mely „Budakeszi és a Mese” kapcsolatáról szól. Vendégeink ezen a napon egy-egy negyedórás interaktív beszélgetésen találkoztak volna a gyerekekkel., ha a programból megismert körülmények nem riasztottak volna el minket a részvételtől. Budakeszin élő meseírók, meseillusztrátorok, világhírű kisgyermek társasjátékok készítője, drámapedagógusok, országos hírű bábosok lettek volna a vendégeink. EGY ÓRIÁSI CSAPAT, MELYNEK NINCS PÁRJA MA MAGYARORSZÁGON ÉS ÓRIÁSI VÁROSMARKETING JELENTŐSÉGE IS LEHETNE! 

 

Emellett az egyesület sátrában megismerkedhettek volna az érdeklődők a Gyerekköztársaság Egyesület „Mesél az erdő” koncepciójával, melyet 2014. decemberében adtunk le a Hegyvidék-XII. ker. Önkormányzatának. A Normafát Budakeszivel összekötő erdei ösvényen az elképzelés szerint sok tucat olyan kis erdei megállóval találkoznának a 2-9 év közötti gyerekek, ahol egy-egy rövid kis mese az erdők-, az avar-, a fák lakóiról szólna, melyet budakeszi meseillusztrátorok, fafaragók, egyéb mesteremberek készítenének el, budakeszi meseírók ide íródott meséiből. Persze ez még egyelőre csak egy projekt elképzelés, mely ma még csak a kezdetek kezdeténél tart. Mint ahogyan az egész Normafa projekt is. Küzdünk, hogy ez meg is valósuljon és Budakeszi a családos-gyermekturizmus központjává válhasson, melyen már sok éve dolgozunk barátaimmal.

 

Remélem, hogy egyesületünk megtalálja a módját annak, hogy „Budakeszi a mese főváros” reprezentánsait és a „Mesél az erdő” koncepcióját bemutathassa az érdeklődő budakeszieknek.

 

Végül szeretném megköszönni a sorsnak azt, hogy részese lehettem, részesei lehettünk egyesületemmel annak a sok szépnek és jónak, számos felejthetetlen pillanatnak, melyet ezek a gyermeknapok adtak nekünk. Csak hálával tudok gondolni 2005-től kezdődően a művelődési központ összes vezetőjére, Dalotti Tiborra, néhai Szabó Lajosra, Kocsis Lizára és Tóthné. Fajtha Anitára is, továbbá az intézmény munkatársaira, akikkel rengeteget dolgoztunk együtt, s talán egy kicsit közelebb is kerültünk egymáshoz. Köszönöm Móni, Csilla (Emlékszel az első közös konferálásra a 2005-ös Csepregi Gyula-Czövek Erna Fúvószenekar koncerten?), Magdi, Attila, Csaba!

 

 

Horváth Jenő

Gyerekköztársaság Egyesület elnöke

Kapcsolódó cikk: https://amikisvarosunk.hu/cikk/egesz-budakeszi-ott-volt-tobb-helyszines-gyermeknapon-egy-lehetseges-jovokep-korvonalazodik