Budakeszi Portrék. Berlinger Gábor, hagyományőrző honvéd százados. “Erőt, tisztességet!”

Berlinger Gábor, hő. századossal, az 1848/49-es szabadságharc hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóalj parancsnokával beszélgettünk a csapat tevékenységéről, eredményeiről és a hagyományőrzés fontosságáról, de szó esik a csapat kapcsán Budakesziről is, hiszen a zászlóalj magja, az alapítók, budakesziek.

 

 

 

 

 

 

– A 48-as honvédek és huszárok ezzel köszöntötték egymást. Két nagyon fontos szóból áll: az erő azt fejezte ki, hogy eleink meg tudták védeni hazájukat, családjukat, a tisztesség pedig a bajtársak, katonai feljebbvalók, sebesültek iránti hozzáállásukat jelentette.

 

– Egyénileg változhat a mozgatóerő. Általában a történelem, a katonai hagyományok szeretete, a csapathoz tartozás érzése, a kalandok kedvelése lehet motívum. Én egy kis faluban nőttem fel, ahol nagyszüleim házában az eredeti, már széteső félben lévő Tolnai Világlexikonokat olvasgattam, a csatákat ólomkatonákkal le is játszottam. A mi generációnk még a „Kőszívű ember fiain” és a „80 huszáron” nőtt fel, esténként pedig a Kisdobost, a szolnoki csatáról szóló csodás megrajzolású diafilmet néztük édesanyámmal, aki tanítónőként a történelem iránti szeretetemet még inkább megerősítette. Sajnos a mai gyerekek példaképei „supermenek” meg „batmenek”, nagyon nehéz motiválni és kirobbantani őket a számítógép mellől. Pedig a hagyományőrzés a hazaszeretet megnyilvánulása és a történelmi ismeretek fejlesztése mellett egyben egy olyan kikapcsolódás, amely alkalmas a fiatalság formálására és az erkölcsromboló, személyiséggyilkos szórakozási formákkal szemben egy egész emberré nevelő, jó közösség kialakítására.

 

– Több, mint egy évtizede járok barátaimmal a Szentegyházi Őszi Hadjáratra, amely a legnagyobb erdélyi 48-as hagyományőrző rendezvény. Ott ismerkedtünk meg a honvéd hagyományőrzéssel és döntöttük el, hogy Budakeszin, ahol a budavári ostrom előtt Nagysándor József főhadiszállása volt, illő lenne létrehozni egy honvéd csapatot, amely ezt a hagyományt is ápolja. A huszár hagyományőrzés nem jöhetett szóba, ennek feltételei nem is voltak meg, így a honvéd gyalogságot választottuk. 32 fővel megalakítottuk a Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesületet, amely elsősorban pályázatokból és támogatásokból működik. A Budai 2. Honvédzászlóalj hagyományát őrizzük, több budai kerületet meg is kerestünk, tavaly Óbuda és a Belváros csatlakozott támogatóként, jelenleg is több kerülettel egyeztetünk. Tavaly létrehoztuk tüzérütegünket is egy 6 fontos ágyú kiállításával, Forró Gábor tüzérparancsnok vezetésével és idén már nagyok sok rendezvényen a honvédek mellett tüzéreink is csatáztak. 

 

– Hogyan fest egy 48-a honvéd felszerelése?

– Sokan kevernek minket a huszárokkal, pedig a honvéd gyalogost könnyű felismerni: kávébarna színű atilláját veres zsinórzat és vitézkötések díszítik, a nadrág búzavirágkék színű és fekete bakancsba van az alja betűrve. A csákó fekete színű a honi címerrel és nemzeti színű csákórózsával díszítve vagy helyette a búzavirágkék színű tábori sapka is hordható. A katonán fekete színű kereszt szíjjazat van, a baloldalon a töltér, a jobb oldalon a szuronytok függ rajta. A kenyeres zsákot az oldalukon, a hátibőröndöt (amit bornyúnak becézik) a hátukon hordják. A fegyverük elöltöltős gyalogsági puska, amely a szuronnyal együtt 2 méter hosszú. A tisztek fegyvere gyalogostiszti kard, atillájuk és csákójuk díszesebb, nincs rajtuk szíjjazat, derekukon tiszti szolgálati övet, lábukon pedig tiszti csizmát viselnek. 

– Sok helyre hívnak titeket az országban, nagyon népszerűek lettetek. 

– Az elmúlt években nagyon sűrű volt a programunk, megpróbálom a fontosabb helyszíneket felsorolni. Az országos jelentőségű 48-as csatabemutatókon próbálunk mindig ott lenni a „harczban”, Szolnok, Hatvan, Boldog, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Komárom, Budavár, Pákozd a legfontosabb, emellett a felvidéki és erdélyi hadjáratokon is részt veszünk. Sok ismeretterjesztő rendezvényen is szerepelünk, büszkék vagyunk rá, hogy a Hadtörténeti Múzeumban március 15-én a Forradalmi Forgatagon és júniusban a Múzeumok Éjszakáján is mi képviseljük a honvéd gyalogságot. Állandó résztvevői vagyunk az Óbuda Napja, a Rendvédelmi Napok rendezvényeknek, idén a Magyar Vágtán is szerepeltünk. Budakeszin részt veszünk a nemzeti ünnepek, a Hősök Napja megemlékezéseken, az iskolai ünnepségeken és március 15-én végigjárjuk az iskolákat és óvodákat. Sajnos néha ütköznek az időpontok, nem tudunk mindenhol ott lenni. Az iskolákban kihelyezett rendhagyó történelemórákat is tartunk a gyerekek nagy örömére.

 

 

– A katonai hagyományőrzés komoly ismeretek kíván. A Budai-2. Honvédzászlóalj tagjai miképpen  sajátítják el-e 19. századi hadviselést,  harcászatot.

– Tagjai vagyunk a Magyar Huszár és Hagyományőrző Szövetségnek, részt veszünk a kiképzéseken, oktatásokon. Tavaly az alaki és küllemi minősítő vizsgát kiváló eredménnyel abszolváltuk, bekerültünk a legjobb csapatok közé. Büszke vagyok arra, hogy a szövetség tavaly gyalogsági törzstisztnek nevezett ki, az én feladatom az összes gyalogsági csapat koordinálása. A szövetség alapvetően a reguláris seregek korszakaival foglalkozik, ahol már öltözködési és alaki szabályzatok voltak, négy nagy korszakot különböztetünk meg: az 1805-ös sorgyalogságot, az 1848/49-es szabadságharcot, a Monarchia – 1. vh. és a Horthy – 2.vh. korszakát. A szövetség idén ünnepelte 25 éves évfordulóját, négy honvédünk az ünnepségen komoly kitüntetést vehetett át.

– Mire vagy a legbüszkébb?

– A csapatomra! Nagyon jó kis közösség, mindenki szívvel-lélekkel és alázattal vesz részt a munkában és ennek már látszik az eredménye, elismert csapat lettünk, Budakeszi jó hírnevét visszük szerte a Kárpát-medencében. Vannak olyan projektjeink, amire még sokáig büszkék lehetünk. Idén az erdélyi őszi hadjárat másnapján egy felemelő ünnepség keretében emeltünk kopjafát zászlóaljunk hajdani első parancsnoka, Cserey Ignác ezredes emlékére szülőfalujában, Bardocon. Tavaly nyáron a Szentegyházi Gyermekfilharmóniával 6 napos úton voltunk Kis-Lengyelországban, ahol sorra látogattuk és koszorúztuk meg a magyar vonatkozású katonai emlékhelyeket, de büszkén emlékezünk a székelyföldi kiképző táborokra is, ahol segítünk határon túlra szakadt honfitársainknak az alaki mozgások elsajátításában. 

 

– A család hogyan viseli a hobbidat?

– Én nem is hobbinak nevezném, hanem küldetésnek. Sokan talán megmosolyognak, de én látom azokat a gyerek- és felnőtt arcokat, akik érdeklődnek a csatabemutatókon, előadásokon, érdemes végeznünk a tevékenységünket, ha a világot nem is változtatjuk meg, de talán páran elgondolkodnak, hogy a média által sugárzott élet-e a valódi. „Aki a múltat nem ismeri, az a jövőt nem érdemli” – hangzik a mondás és érdemes ezen elgondolkodni. Visszatérve a családra, én szerencsés helyzetben vagyok. A fiam ugyanis 3 éve a csapatunk dobosa, 10 éves korától rendszeresen együtt „harczol” velünk. A szabadságharcban anno a fiatalkorú legények bekönyörögték magukat katonának, általában dobosként, futárként be is vetették őket. Büszke vagyok a fiamra, sokszor kilométereket menetelve hiba nélkül dobol, az egész zászlóalj az ő ütemére lép. Feleségem családjában is volt katonahős, így ő teljes mértékben támogatja a fiúk „őrültségét”, lányommal sokszor elkísérnek minket és megnézik a csatáinkat.

– Budakeszi intézményeivel milyen a kapcsolatotok?

– Nagyon jónak nevezhetem, bár az időpontok nem mindig jönnek össze, de ezt le tudjuk előre egyeztetni. Az önkormányzat lehetőségéhez képest támogat minket, az Erkel Művelődési Központtal is nagyon jó az együttműködésünk, az iskolák és óvodák hívására mindig elmegyünk bemutatót tartani. A Nagy Sándor József Gimnáziummal terveztük, hogy a felső két évfolyamból már beállhatnak hozzánk, kiképzést is tartanánk, egyelőre ez még várat magára, mi továbbra is nyitottak vagyunk a toborzásra. Várunk minden kedves érdeklődőt 16 éves kor felett, aki szeretne a 48-as hagyományőrzéssel megismerkedni, a honlapunkon és az FB-n felvehetitek velünk a kapcsolatot. Erőt, tisztességet!

www.budaihonvedek.hu
www.facebook.com/budaihonvedek.hu/