Március 31-én,
városunk soron
következő testületi
ülésének napirendjében
a következő pont
is szerepel (tovább..)
Március 31-én, városunk soron következő testületi ülésének napirendjében a következő
pont is szerepel: „Döntés a Budakeszi Városközpont szakértői véleményéről és tervezési
közbeszerzésének a megindításáról.” Ez a kiemelt mondat sokaknak talán nem mond semmit,
pedig Budakeszi 21. századi történetének egyik nagyon fontos része fogalmazódik meg benne.
Egy nagyon ambiciózus-, bátor, egy sok-sok éve kimondatlanul is várt döntés, mely azonban még
változatlanul rengeteg megválaszolatlan kérdést és kételyt hord magában. Cikksorozatom
elkövetkező részeiben erről fogom elmondani véleményemet, úgy is, mint újságíró és úgy is, mint
egy 35 éve itt élő, tapasztalt budakeszi lakos, aki szurkol a város vezetésének, hogy sikeresen vívja
meg ezt a nehéz csatát.
Akik olvassák időről időre megjelenő írásainkat, tudják azt, hogy az amikisvarosunk.hu elkötelezett híve
városunk megújulásának, a budakeszi városközpont megvalósulásának, de most mégis
elbizonytalanodtunk, látván, tapasztalván az elmúlt hetek e témakörben bekövetkezett történéseit, a
kapkodást, sietséget, váratlan döntéseket. Itt van pl. ez a fent idézett napirendi pont, mely szerint döntés
születik a Trenecon Kft. és a Nego Kft. Budakeszi Városközpont projektről szóló gazdasági koncepciójáról
(megvalósíthatósági, üzleti tanulmány) és tervezési közbeszerzésének a megindításáról.
Nade, kérdezem én, miképpen lehet egy olyan kérdésben kiírni egy kalap alatt a tervpályázatot, ahol még
elfogadás előtt áll a városközpont gazdasági koncepciója. Persze ez csak a jéghegy egy kis csücske.
Itt olvasom Győri Ottilia polgármester asszony legutóbbi írásának részletét,
2016 – „Fejlődésre hangolva” címmel, melyben arról tájékoztatja városunk lakosságát, hogy:
1.) „Az egyik legfontosabb cél az új városközpont projekt megalapozása. Idén kezdődik el a
tervezési folyamat, melybe a lakosságot is szeretnénk bevonni. Olyan központot szándékozunk
építeni, mely méltó a településünkhöz, egyik büszkeségünk lehet, és ahol mindenki otthon érezheti
magát.”
2.) „Ezen összevont telekcsoportra tervezzük a művelődési központot, a városi könyvtárat, az
egészségházat, valamint a szolgáltató sort, ami a későbbiekben várhatóan bevételeket termel a
városnak, mely forrásból további fejlesztésekre tudunk költeni. A részletekről a tervezési folyamat
során tájékoztatjuk a tisztelt lakosságot.”
Több kérdést is felvet polgármester asszony fent idézett két gondolata, melyekre későbbi írásaimban is
vissza fogok majd térni. Most csak egyet emelnék ki. A két vastagon szedett mondat ellentmond egymásnak.
Most akkor bevonni szeretnék a lakosságot, vagy „csak” tájékoztatni, mert a tervezési pályázat kiírása
után erre már aligha lesz lehetőség?! Félek, március 31-e után itt már semmire sem lesz mód. Pedig
polgármester asszony tavaly decemberi írásában, mely „Új tere, kultúrháza lehet a városnak” cím alattvolt olvasható, még
ezt jelentette ki: „Az itt élő emberek elképzeléseivel, elvárásaival ellentétesen nem fogunk
cselekedni, dönteni. A fejlesztés megvalósításában az önkormányzat „nulladik ponton áll”, azaz még nincs
elkötelezve, nem írt alá szerződést, nem vett fel hitelt, nem írt ki közbeszerzési eljárást sem.” Ezen írás
megjelenése óta négy hónap telt el mindössze, ami Budakeszi csaknem éves költségvetését kitevő,
2 milliárdos projekt előkészítéséhez nem nagy idő. Azóta volt két „kényszeredett” lakossági fórum
és egy lezárult, nem túl sikeres építészeti ötletpályázat is. Ennyi, és nem több.
Itt tartunk most, tele kételyekkel és megválaszolatlan kérdésekkel. Egy korábbi írásomban
elott-egyelore-sok-ketely-kerd arról szóltam, hogy „Egy városközpont megépítése hatalmas esély egy
település számára, de egyben óriási intellektuális kihívás és nagy kaland is, mely sok veszélyt rejtegethet
magában…” Én jelen pillanatban egyelőre még csak a nagy kalandot látom, mely sok veszélyt is rejthet
magában, de mintha az intellektuális kihívásra adott válaszok valahol a homályban vesztegelnének.
Cikksorozatom következő részeiben szólni fogok a Budakeszin élő kiváló kvalitású építészekről, akik a
Pest Megyei Építészkamarának majdnem a 10% -át teszik ki, ami azért elképesztő szám a csaknem
1 millió lakosú Pest megyében, bizonyítva városunk kivételes intellektuális adottságait! (Persze ez nem
csak építészeinkre vonatkozik.) Lehet, hogy a városközpont tervpályázatát –leszűkítve a pályázók
körét – közöttük kellene meghirdetni?!
Arról a sok, Budakeszin élő művelődési szakemberről is szót fogok ejteni, akiknek a véleményét még
senki nem kérte ki.
A sorozat egy része a pusztuló, omladozó falú Mezei Mária házról fog elmélkedni, melynek felújítása
és bevonása a városközpont projektbe az önkormányzat korábbi terveiben szerepelt, de a mostani állás
szerint, mintha ez már nem lenne cél. A 2016. évi költségvetés is ezt támasztja alá.
Ugyancsak szó lesz az EFMK-ról is, melynek jövőbeni szerepét is újra kellenegondolni a 21. században.
STB. STB. STB……, mert ez a történet rengeteg szálon fut és egyre több és több kérdés fogalmazódik meg.
Hamarosan jelentkezem az újabb résszel.
