Egy városközpont
megépítése hatalmas
esély egy település
számára, de egyben
óriási intellektuális
kihívás és nagy
kaland is
Egy városközpont megépítése hatalmas esély egy település számára, de egyben óriási intellektuális
kihívás és nagy kaland is, mely sok veszélyt is rejthet magában, éppen ezért nagyon jó ötletnek tartottam
a múlt héten eredményhirdetéssel lezárult ötletpályázatot.
Ebben a publicisztikámban egy laikus, 35 éve Budakeszin élő lakos mondja el nagyon is szubjektív
véleményét a leendő városközpont megépítését megelőző időszak tapasztalatairól, ill. az ötletpályázat
néhány megismert pályamunkája kapcsán e pályamunkák „üzeneteiről”, melyekre városunk
döntéshozóinak is oda kell figyelnie az elkövetkező időszakban. Erre a szándékra egyébként az
ötletpályázati kiírás is utalt és egyúttal arra is kitért, hogy ez nem a végleges tervekről szól, hanem az
ötletpályázatra érkező tervezői javaslatok és a lakossági fórumon elhangzottak alapján fogják a
végleges tervezési programot kialakítani.
Elsőként egy megjegyzés. Egy-két hónapja a helyi kommunikációban még a „Művelődési központ és
környezete megújulása” kifejezés alatt futott a projekt elképzelés, újabban pedig „Új városközpont”-ról
esik szó. Nyilván az elsőt már korrigálták, hisz itt többről van szó, mint a műv. közp. megújúlásáról, de
a városközpont szó előtt az „új” szó is helytelen, hisz Budakeszinek soha nem volt jól körülhatárolható,
funkciókkal bíró központja. Ha valaki elolvassa a Budakeszi számára korábban készített város stratégiai
koncepciókat, azokban is szó esik erről. Mivel pedig az „új” jelzőt csak akkor használjuk, mikor egy eddigi
meglévőt felvált egy másik, így itt teljesen felesleges és félrevezető a jelzős szerkezet.
Tehát helyesen: Budakeszin VÁROSKÖZPONT épül.
Most pedig egy kicsit bővebben szólnék magáról a pályaművek értékelésekor és a győztes munkák
megismerésekor bennem kialakult érzésekről, arról az összképről, melyben bennem laikus szemlélőként
kialakult. Ehhez itt olvasható a Budakeszi Városközpont Ötletpályázat Zárójelentése:
Ebben a zárójelentésben megtalálhatóak a pályaművek értékelésének a szempontjai is, melyekből most
csak hármat emelnék ki. Ezek mentén fejteném ki véleményemet.
• kötődés városunkhoz, szimbólum, egyedi ötlet
• vizuálisan és lelkileg vonzó, pozitív benyomásokat sugárzó élmény közvetítése
• használati funkció: megfelelő telepítés, elrendezés
Hát, nem tudom……..! A nyertes pályamunkák értékelésekor elhangzott, hogy azok különféle építészeti
irányvonalakat képviselnek. Egyfelől tradícionális értékeket mutatnak fel, illetőleg az újdonság erejével,
új térkarakter, új architektúra, új tömegek jelennek meg. A zsűri szerint mindkét irány követhető és mindkét
irány magába tudja fogadni a település által kiérlelt építési programot.
Ami az un. helyi, tradícionális értékeket illeti, én ilyeneket nemigen láttam a látványtervekben. Nehezen
hiszem el, hogy a tervezés előtt ezek a pályázók megnézték volna Budakeszin a Kossuth utca végének
szépséges építményeit, vagy a romkert alatti, egységes képet adó sváb parasztházakat, vagy éppen
néhány más helyi értéket, pl. a Rákóczi utcában. Ezeken a helyeken településünk legszebb
paraszti-polgári építészeti remekei ennél több impressziót adhattak volna, mint amelyeket ezek a tervek
képviselnek. Semmi jelét nem láttam annak, hogy ezek a „tradicionális” tervek, 21. századi
„hangszerelésben” támaszkodtak volna Budakeszi építészeti értékeire.
A másik, modern 21. századi iránytól pedig Ments Meg Uram Minket! Ez a térkarakter, ez az architektúra,
EZ A TÖMEG agyonnyom mindent, nem egy 14 ezer fős kisvárosba való, ráadásul még további
terjeszkedést is megengedett magának az Fő út túloldalán! Ennek semmi kötődése városunkhoz és még
egyedi ötletnek sem mondanám, szimbólumnak meg végképpen nem. HOL VAN ITT A VIZUÁLISAN ÉS
LELKILEG VONZÓ, POZITÍV BENYOMÁSOKAT SUGÁRZÓ ÉLMÉNY KÖZVETÍTÉSE, mely egyébként az
un. tradícionális pályaművekből is hiányzik. (Kivéve talán a nem díjazott, bár kétségtelenül
kidolgozattlan, erősen elnagyolt 17-es pályaművet, melynek egyik látványterve, cikkünk főképe. Ámbár tradícionálisról
olyan nagyon itt sem beszélhetünk.)
Mind ezek mellett azt is tapasztalni kellett, hogy a pályázók meglehetősen „lazán” vették figyelembe a
kereskedelmi tevékenységre, a lakóházépítésre, a felszíni parkolásra, vagy éppen a mélygarázs építésre
vonatkozó pályázati kiírás kívánalmait. Úgy tűnt, mintha a 6300 m2-es építési terület kicsi volna
mindezekhez. Az egyik terv barakkszerű lakásai pedig egészen elképesztettek. Emellett szomorúan kellett
elkönyvelnem, hogy a pályázók többségénél az egyébként elegáns, praktikus és mostanság nagyon divatos
térkövek alig engedtek helyet a zöld felületeknek egy olyan településen, melynek 3/4 részét erdő borítja!
A Budakeszin élő dr. Vágvölgyi Attila tüdősebész és egyben kitűnő grafikus az egyik Városközpont építéssel
kapcsolatos lakossági fórumon arról szólt, hogy milyen jó lenne, ha majd a leendő épületegyüttesben
érezné a finom, friss pékáru és kávé illatát. Nagyon is fontosak voltak ezek a mondatai.
Ebben az óhajában ugyanis minden megfogalmazódott, amely ma még hiányzik ebből a körvonalazódó
elképzelésből, meg úgy általában, Budakeszin is hiánycikk. A legfontosabb ugyanis egy ilyen központi
épületkomplexum és egyben közösségi tér esetében a városhoz való lelki kötődés, a babakocsizás, a
padon ücsörgés, az önfeledt trécselés, magyarán, hogy érezzük magunkénak a helyet, minden egyéb
fontos és praktikus céljaival együtt.
A fentiekkel szoros összefüggésben arra sem láttam egy igazán jó ötletet, hogy a jövőben várhatóan a
Normafa-Budakeszi turisztikai tengely részét képező, előbb-utóbb felértékelődő Kossuth utca miképpen
válhatna a jövőben mozgalmas, színes korzójává, településünknek.
Végül talán a legfontosabb! Nem látom azt, hogy a hatalmas számú, óriási erőt, potenciát, kreativitást
képviselő budakeszi szellemi elit bármilyen formában is szerepelne ebben a történetben. Az eredmény
hirdetéskor elhangzott, hogy a 21 pályázatból mindössze 2 fűződik budakesziekhez. Emlékszem egy remek,
2012-es rendezvényre. Akkor a városháza udvarán több tucat budakeszi építész jelent meg, ahol
ismerkedhettünk életpályájukkal. Jómagam, az amikisvarosunk.hu is nagy boldogan konstatálta egy
cikkben
hogy milyen nagy erő egy település számára, ha ilyen hatalmas számú építész él Budakeszin, köztük
Ybl és egyéb díjasok is. E cikkemet akkor ezekkel a sorokkal zártam: „A budakeszi68-ak, karöltve
településünk szellemi elitjének más csoportjaival nagy szerepet játszhatna városunk sikeres jövőjének az
alakításában.” Ezt követően még 2013-14-ben megismétlődött ez a találkozó, aztán semmi folytatás,
se kép, se hang.
Ilyenkor megfogalmazódik az emberben, hogy miért van olyan távol budakeszi szellemi elitje a város
közéletétől. És itt természetesen nem csak az építészekre gondolok.
Sajnos most is azt tapasztalom, hogy a szerdai lakossági fórum
(tapasztalataim szerint sajnos túl nagy szerepe nincs városunk életében az ilyen fórumoknak) – az ötletpályázat lezárása mellett
– mintha befejezése lenne a városközpont előkészítő szakaszának. Pedig ez az építési program
még nem úgy tűnik, mintha már egy kiérlelt, letisztult stádiumban lenne. És itt most arra a
publicisztikánkra utalnék, melyet az ötletpályázat meghirdetésekor írtam.
remek-gondolat-de-meghirdetese-ellentmondasos-es-itt-ott Ebből ajánlom elolvasásra az alábbi
sorokat, melyek csak alátámasztják aggodalmaimat.
"Sok remek, magasan kvalifikált, a kulturális életben tekintélyt szerzett ember él ma Budakeszin, akiket
meg kellene keresni és meg kellene szólítani, mert tapasztalataikkal sokat tudnának hozzátenni ehhez a
projekthez.
Kikre gondolok? Neveket nem mondok, csak azokat a kulturális területeket, ahol
megtalálhatóak:
Egykori kulturális miniszter
Országosan ismert, befolyásos média szakemberek
Színházigazgató
Színházi társulat
Bábszínház igazgató
Táncszínház igazgató
Tánctársulat vezető
Fővárosi kulturális intézmény igazgatója
Múzeumigazgatók
Neves színművészek
Képzőművészek
Galéria tulajdonosok
Könyvkiadók
Vendéglátó ipari szakemberek
Turisztikai szakemberek
És nem lehet elfeledkezni az EFMK és a városi könyvtár munkatársairól sem, hisz ha valakik, ők igazán
ismerik ezt a terepet, nyilván nekik is sok jó meglátásuk lehet."
Eme elgondolkodtató felsorolás után csak reménykedni szeretnék abban, hogy a szerdai, lakossági
fórum után még nem záródik le a városközpont tervezési programjának az előkészítése. SŐT, ABBAN
REMÉNYKEDEM, HOGY A FENTEBB FELSOROLTAK KÖZÜL NAGYON SOKAKAT
MEGSZÓLÍTANAK MAJD AZ ELKÖVETKEZŐ IDŐKBEN. AZ Ő VÉLEMÉNYEIK, MEGLÁTÁSAIK
ADHATJÁK A GARANCIÁT ARRA, HOGY ITT VALÓBAN, EGY EGYEDI ÖTLETŰ
SZIMBÓLUM SZÜLESSEN, MELY KÖTŐDÉST JELENTHET SZERETETT VÁROSUNKHOZ.
