Berényi Csaba a magyar nagyvadfotózás élvonalának jeles képviselője. Sorozatunkban minden alkalommal 3-3 képet mutatunk be, és egy portrét a fotósokról, de most eltérünk ettől, mert Csaba több olyan képet is küldött magáról, melyek nekünk, műélvezőknek betekintést adnak a természetfotózás rejtőzködő, álcázó technikájába, jól illusztrálva azt, hogy mi van a képek „túloldalán”. (tovàbb…)
"Egy bemutatkozás során nem is olyan régen még mindenki úgy kezdte, ezerkilencszáz…, hát én is. 1967. június 8-án egy esős Medárd napi délután láttam meg a napvilágot Szolnok városában. Ez az “átok” azóta is kísért, hisz szinte minden ígéretesnek látszódó fotós túrám esőbe torkollik. Ha a korom szeretném kiszámolni, akkor már a végtagjaimon szereplő ujjak is kevésnek bizonyulnak, talán soknak tűnik, de belül megálltam öregedni, csak fele ennyinek érzem magam.
Édesapám nyugdíjas erdész, születésem után egy évvel helyezték át Budakeszire, ahová természetesen követte az egész család. Gyakorlatilag innen indult vonzódásom a természet felé. Már kicsi gyermekkoromtól szívtam magamba a természet szeretetét. A hetvenes évek közepétől édesanyám vezette a közelben lévő vadászházat, mely közreműködött a vadászathoz való vonzódáshoz. Rengeteget jártam ki kerületvezető vadászokkal vadkárelhárításra és hajtóvadászatokra. Így kezdődött az állatok szokásainak megismerése, melyek a mai napig nagy hasznomra vannak a cserkeléses fotózásokon is.
Volt egy röpke kis idő mikor egy Zenit fotópuskával madarakat és egyebeket kergettem, fényképeztem több, de inkább kevesebb sikerrel. Már kétgyermekes apaként jelentkeztem a FotoArt magazin rendezésében indult kezdő fotóstanfolyamra, majd a tanfolyam sikeres elvégzése után Imre Tamás fotográfus nevével fémjelzett Canon Professional Wildlife fotósiskolában próbáltam elsajátítani a természetfotózási technikák alapjait, az igazi wildlife érzést. 2008 -ban a Forrásvíz fotósiskola mesterkurzusán is részt vettem.
Több mint négy éve kimondottan csak nagyvadakat fényképezek, kiegészítve néha makró- és madárfotózással is. 2008. óta kikacsintottam a sportfotózás területére is, lovaspóló és motoros triál versenyeket fotózására kérnek fel rendszeresen. Egyik fotóm a 2009-es lovaspólós TV2-DRAFT kupa plakátja volt. Szeretek portré és esküvői képeket is készíteni, jó kikapcsolódás a sok vad után.
Már lányaim is fertőződtek a fotózással, Dórinak (17) több képét beválogatták fotópályázatok legjobbjai közé, melyek kiállításra is kerültek. Kitty (10) is egyre többet használja a gépet, több, kevesebb sikerrel.
Fényképeim eddig hat társas kiállításon vettek részt és újságokban is szerepeltek illusztrációként. Az Alcsúti Arborétum fotópályázatán négy képem került kiállításra (2007). 2008 júniusában nyertem egy különdíjat a Budakeszi Kulturális Alap fotókiállításán, valamint a “Tavasz” szakaszt a Pesti Műsor pályázatán. Az Alcsúti Arborétum “Négy évszak az Alcsúti Arborétumban” c. fotópályázatán két képem lett különdíjas (2009). 2009. március hónapban önálló kiállításom volt Székesfehérváron. Mostanság erdei iskolák tanösvényeihez adtam képeim, illetve továbbra is újságoknak, weboldalakhoz illusztrációnak.
Két saját weboldalt üzemeltetek a hozzájuk tartozó bloggal, a nagyvadfotozas.hu-t, mely részben gyerekeknek is szól, valamint a trialbaratok.hu oldalakat."
Berényi Csaba
Szarvascsapat: Két éve augusztus 20-án kicsit másképp ünnepeltem. Meghívást kaptam Szekeres Jánoséktól egy szarvas fotózásra. Lessátorban melegedve vártuk a jó szerencsét, mikor épp kezdett árnyékba borulni a vadföld nagy része, egyszer csak kirontottak az erdőből a bikák. A sok kattogtatás eredménye lett ez a kép.
Kos muflon: Új területet keresve találtam egy vadban gazdag részt Észak-Magyarországon, az egész napos bojongásban, és az állatokkal való kergetőzésben megfáradva, egy csapat muflon ugrott meg tőlem nem is olyan messze, majd az egyik kos visszafordulva megbámult magának a lemenő nap fényénél
Vaddisznó kölykök: Egyik gyengém a kölyök állat, mennyire pajkosak, bolondozósak. Vittem magammal én is egy kis utánfutót, a kisebbik lányom, had ismerkedjen a lesfotózással is. Csendben vártunk, míg csak meg nem hallottuk a visítást, csörtetést és már a dagonya szélén is volt vagy egy tucat malac. Kis játék eszem-iszom és felrohantak egy kis emelkedőre a lestől nem oly messze, a fürdés utáni tisztálkodást sikerült is elkapnom. 🙂
 |
 |
 |
Szerkesztette: Gönye és Gönye
