Az 1956-os forradalom és szabadságharc Budakeszit sem kerülte el. Mai tudásunk szerint 4 budakeszi polgár lett a harcok ill. a forradalom leverését követő megtorlások áldozata, és többek fiatalságát vették el a súlyos börtön évek. (tovább...)
valahol e tenyérnyi anyaföldből
kilombosodó kopjafa-erdőben
keressétek a maradék
magyar szabadságot!
(Nagy Gáspár)
Az 1956-os forradalom és szabadságharc Budakeszit sem kerülte el. Mai tudásunk szerint 4 budakeszi polgár lett a harcok ill. a forradalom leverését követő megtorlások áldozata, és többek fiatalságát vették el a súlyos börtön évek.
Márity László életét a Sziklai Sándor házából október 26-án leadott halálos lövés oltotta ki. (Sziklai Sándor ezredes az orosz és spanyol polgárháború tisztje volt, majd Rákosiék kegyeltjeként a Hadtörténeti Intézet igazgatója lett.)
Budakeszi alakuló új városközpontjának főútvonala ma Márity László nevét viseli.
Szentkirályi Klára 20 éves védőnőképzős hallgató, önkéntes mentőként, vöröskeresztes szalaggal a karján kapott halálos lövést november 4-én, a Korvin-közi harcok során, az Üllői út sarkán.
Bokor János és Takács Kálmán rosszkor voltak rossz helyen. Mindketten a Márity László életét kioltó lövés hallatán mentek a Sziklai házhoz, ahol olyan események zajlottak le, melyek a mai napig vita tárgyát képezik, Egy azonban tény: Sziklai Sándor ezredes előbb apósát ölte meg, majd később öngyilkosságot követett el. A forradalom leverése után a Kádár rezsim mártírt csinált belőle. Ennek részeként 1957 – ben a Sziklai ház körül lévők közül 17 embert letartóztattak. Közülük másodfokon a gyergyóújfalui (gyergyóalfalvi?) születésű, 39 éves Bokor Jánost és a 49 éves soproni (pozsonyi?) születésű Takács Kálmánt másodfokon kötél általi halálra ítélték és az ítéletet 1958. november 6 –án végrehajtották. Október 26 – a előtt Bokor János és Takács Kálmán talán nem is ismerték egymást, mégis közös lett a végzetük. Kivégzésük után holttestüket egymásra dobálták. A 89 – es exhumáláskor sem tudták csontjaikat szétválasztani, így ma is közös sírban nyugszanak.
Straub Jánost, Barabási Ferencet, Dombi Bélát életfogytiglani, Mihály Istvánt 10 évi, Lendvai Dánielt és Gárdonyi Józsefet 8 évi, Dömény Lászlót 4 évi börtönbüntetésre ítélték. Az ítéletek egy részének letöltését később mérsékelték.
Fehér István és Tóth Miklós halálos ítéletét, Tóth István életfogytiglanját, Tóth Lajos és Ács István 15 éves, Farkas Pál 11 éves, Horváth Zoltán 18 éves és Schrödel Mária 5 éves börtönbüntetését nem tudták végrehajtani, mert ők nyugatra menekültek.
Budakeszi soha nem felejti el őket!