Aligha kerülhetett volna méltóbb helyre ez a Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesülete által odaítélt szép és nemes kis szobor, mint Martin Lőrinchez, Lenci bácsihoz, akit sok évvel ezelőtt ismertem meg, mikor elkezdtem írni a Budakeszi Hírmondó egykori munkatársaként, a „Képek egy budakeszi lokálpatrióta gyűjteményéből” helytörténeti sorozatomat, a magam újságírói eszközeivel. (tovább...)
Aligha kerülhetett volna méltóbb helyre ez a Budakeszi Hagyományőrző Kör Egyesülete által odaítélt szép és nemes kis szobor, mint Martin Lőrinchez, Lenci bácsihoz, akit sok évvel ezelőtt ismertem meg, mikor elkezdtem írni a Budakeszi Hírmondó egykori munkatársaként, a „Képek egy budakeszi lokálpatrióta gyűjteményéből” helytörténeti sorozatomat, a magam újságírói eszközeivel. Ez a 25 részt megélt sorozat soha nem jött volna létre, ha akkor nem visz a sors Lenci bácsihoz. Igen, ő volt az a sorozat címét adó lokálpatrióta, aki a témák jelentős részét javasolta és egyúttal sok képet is tőle kaptam meg. Ezek egy nem kis része, akkor volt először látható a budakeszi nyomtatott sajtóban.
A sorozat címét én először „Képek egy budakeszi lokálpatrióta, Martin Lőrinc gyűjteményéből” címmel szerettem volna megjelentetni, de Lenci bácsi akkor ebbe nem egyezett bele, melyet eképpen indokolt. „Nem én vagyok a fontos, hanem az az egyre távolodó múlt, melyet nem szabad elfeledni!” Igen, ez a szerény visszafogottság jellemezte és jellemzi a mai napig a 94 éves Lenci bácsit egy olyan világban, ahol a harsányság és a mindent elsöprő, semmitmondó, felszínes fényezés jeleit látjuk mindenütt.
Remélem, hogy ennyi év után nem fog haragudni Lenci bácsi, hogy felfedtem az akkori sorozat címadó lokálpatriótájának a nevét. Ám mindezek mellett szeretnék köszönetet mondani egy életen át hű társának, drága Erzsi néninek, Mayer Erzsébetnek is, aki ugyancsak rengeteget segített nekem helyi lexikális ismereteivel.
Az alábbiakban olvasható id. Szirmai Jenőnek, a Budakeszi Helytörténeti Kör Egyesület, a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Hagyományőrző Kör tagjának a méltatása Martin Lőrinc budakeszi lokálpatrióta tevékenységéről. Ennél szebben és jobban aligha lehetett volna összefoglalni ezt a hatalmas értékű helytörténeti munkásságot.
2015-ben is átadták a Budakeszi Angyal Díjat
A budakeszi temető felmérése során Dr. Siklósi Gyula régész találta meg azt a terméskőből faragott kis angyalszobrot, amely a 2008. március 5-én a Budakeszi Város Német Önkormányzata által alapított Budakeszi Angyal Díj mintájául szolgált. A díjat minden évben egy olyan személy kapja, aki a budakeszi németség személyi és tárgyi értékeinek felismerésében, felkutatásában, feldolgozásában és megőrzésében kimagasló érdemeket szerzett.
Martin Lőrinc és felesége Mayer Erzsébet a 2015. évi Német Nemzetiségi Karácsonyi Ünnepségen
A díjat 2015-ben a 94 éves Martin Lőrinc vehette át, aki szinte ösztönös lokálpatriotizmussal és hangyaszorgalommal gyűjtötte évtizedeken át szülőhelyének történetét, eseményeit, hagyományait, szólásait, felmenőinek feljegyzéseit és számtalan kortársának fényképfelvételeit. Gyűjtő, rögzítő, rendszerező szenvedélyét részben az ősök, a volt budakesziek tisztelete, részben pedig az a meggyőződés vezette, hogy jó és hasznos, ha az utókor minél többet tud a település egykori lakóinak életviteléről és szokásairól. Martin Lőrincnek a múlt megőrzése érdekében végzett tevékenysége követendő példaként és folytatásra váró nemes feladatként áll ma is azok előtt, akik tisztelik és szeretik lakóhelyüket, városukat.
id. Szirmai Jenő
BHKE tag
Eddigi díjazottak:
2015. Martin Lőrinc
2014. Franke László
2013. id. Szirmai Jenő
2012. Nagyné Starz Teréz
2008. Huber Lőrinc
