„Határtalanul” – Budakeszi-Kézdivásárhely

Az utazás miatt mindenki nagyon izgatott volt. Már napokkal az indulás előtt elkezdtem csomagolni. Szüleim azt hitték, hogy több hónapra megyek, miután egy halom ruhát raktam be a bőröndömbe. Május 21.-én éjfélkor indultunk az iskolánk elől. Az út nagyon hosszúnak ígérkezett, azonban a jó társaságnak köszönhetően repült az idő. A buszon töltött kevés alvás után, korán reggel megcsodálhattuk a napfelkeltét, a mesébe illő gyönyörű tájat, hiszen Erdély varázslatos. Érkezésünket nagyon várták, szeretettel fogadtak minket. Szállásunk Kézdivásárhely egyik legkorszerűbb bentlakásos iskolájában volt, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központ diákotthonában. Az étkezésünket a vendéglátók biztosították. Esténként közös beszélgetésre, táncos mulatságra gyűltünk össze. Sokszínű, érdekes programokon vettünk részt.

A hét folyamán megtekintettük a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumot és Gábor Áron szobrát. Ellátogatunk Marosvásárhelyre és megnéztük, – az idén 100 éves Kultúrpalotát.

Csernáton kellemeset sétáltunk a „híres” táborban, ahol a diákok osztályprogramokat szerveznek. Hogy igazán friss levegőt szívjunk, túráztunk egyet Ika – várához, aminek eredete a  XIII. századra tehető. A vár a Nagy patak és Ika- patak által közrefogott Várbércen áll. A nap folyamán egy kis bográcsozásra is maradt időnk.

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumot is felkerestük. Ez a jelentőségteljes intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását vállalta fel.

 

Gelence a világörökség része. Itt látható a Szent László-legendát ábrázoló, több évszázados freskótöredék, amely a legrégebbi és legértékesebb erdélyi freskók egyike, és egyben megcsodáltuk a régi kazettás mennyezetet is.

 

 

Kirándulásunk újabb állomása Kisbacon, Benedek Elek-emlékháza volt. Az 1969-ben Benedek Elek születésének 110., halálának 40. évfordulója alkalmából felavatott emlékház 1896-ban épült. Az emlékházat kezdetben az író lánya, Benedek Flóra vezette. Ezúttal egy nagyon kedves, idős bácsi fogadott minket, megható történeteket mesélt nekünk Benedek Elekről.

 

Hargita megye egyik vulkáni kráteréhez is elmentünk, a legendás Szent Anna- tóhoz. A hűvös idő ellenére akadtak közöttünk vállalkozó szellemű fiatalok, akik megmártóztak a dermesztően hideg vízben.

 

Kovászna  megye jellegzetessége, természetvédelmi ritkasága a Pokolsár, mely egy iszapvulkán, amit kezdetben fürdőkúrára használtak. Mára egy kőmedencébe foglalt csendes, fortyogó sárféleség maradt belőle. Vasas, káliumos és lítiumos vizét a forrásból feltörő szén-dioxid és kén-dioxid tartja mozgásban.

Szívhez szóló programként részt vettünk a Bod Péter Tanítóképző Iskola ámulatba ejtő kicsengetési /ballagási/ ünnepségén- ahol mi budakesziek sorfalat álltunk, és beszédet mondtunk. 

 

Az idő gyorsan telt, a búcsúzás fájdalmas és szívszorító volt. Számomra az Erdélyben eltöltött egy hét nagyon szép emlék maradt. Biztos vagyok benne, hogy életem végéig emlékezni fogok az ott töltött lélekemelő napokra. Nagyon kedves, barátságos embereket ismertünk meg. Utazásunk óta lassan egy hónap telt el. A mai napig tartom- ápolom a kapcsolatot kint élő barátaimmal. Remélem hamarosan újra látom őket.

Köszönjük a Nagy Sándor József Gimnázium Tanárainak, szervezőinek és Baumgartner Szilvia tanárnőnek, hogy a „Határtalanul” program keretén belül lehetőségünk volt ellátogatni Erdélybe, megismerni a határon túli magyarokat. 

 

 

Felejthetetlen élményeinket Baumgartner Szilvia tanárnő fotókkal és egy nagyszerűen vágott, kitűnő ritmusú-zenéjű,  már-már profi videófelvétellel is megörökítette, mely e cikk alatt  látható.

 

Emellett  egy másik film is készült utazásunkról, melyet a Duna TV készített, és május 30-án mutatták be a Térkép című műsorban, http://nsjg.hu/hirek/164-hatartalanul-kezdivasarhely-2013-majus-21-27

 

Vecsei Virág Anna, a Nagy Sándor József Gimnázium diákja

 

 

További képek nagyobb méretben, a GALÉRIÁBAN