Aki ismeri újságírói munkásságomat, tudja, hogy régi szószólója vagyok annak, hogy Budakeszi jövőképét a hajdan volt turisztikai központ felélesztésében képzelem el. Ennek részeként jelentettem meg tavaly januárjában ezt az alább ismét olvasható publikációt is, melyet azóta 561-en néztek meg. (tovább…)
Aki ismeri újságírói munkásságomat, tudja, hogy régi szószólója vagyok annak, hogy Budakeszi jövőképét a hajdan volt turisztikai központ felélesztésében képzelem el. Ennek részeként jelentettem meg tavaly januárjában ezt az alább ismét olvasható publikációt is, melyet azóta 561-en néztek meg. Ebben a cikkben azt hiszem, olyan gondolatokat fogalmaztam meg, melyek január 15-én, az EFMK turisztikai fórumán is elhangzanak majd. Biztos vagyok benne, hogy másokat is régóta foglalkoztat ez a témakör. Az a fotó, melyet főképnek szerkesztettem a cikk elé, 2013. októberében készült a Budakeszi Vadasparkban. Ennél jobb illusztrációja aligha lehet annak az egyedülálló adottságnak, mellyel sajnos évtizedek óta nem tud mit kezdeni Budakeszi. Remélem, hogy ez a fórum egy gyökeres szemléletváltás kezdetét jelentheti városunkban! A Nagy Sándor József Emlékházban működő Idegenforgalmi Információs Központ elindítása is ezt a szándékot erősíti.
Dobjuk fel magunkat egy kis nyári hangulattal!
Gondolatok Budakesziről, egy nem Budakesziről szóló kisfilm kapcsán! (+VIDEÓ)
Kedves honlap olvasóink! Ezúttal eltérve szokásainktól, térben és időben is eltávolodtunk Budakeszitől. Itt látható kisfilmünket ugyanis még a nyáron forgattuk Óbudán, a Római-parton, ill. Pesten, a Duna-korzón. Semmi különös célunk nem volt, pusztán annyi, ha majd eljön a tél, a zimankós, ködös, depressziós januárban egy kis laza filmösszeállítással szórakoztassuk magunkat és mindenekelőtt olvasóinkat. Persze, néha az embernek egyéb gondolatai is támadhatnak egy ilyen összeállítás elkészítésekor és megtekintésekor. Most én is így voltam ezzel a könnyed, nyári kisfilmmel. Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel ezeket.
Bármennyire is meglepő, miután elkészültünk a film vágásával és megtaláltuk a hozzá illő zeneanyagot, nekem mindjárt a hajdani 19. századot, 20. század első harmadát jellemző Budakeszi jutott eszembe. Azé a Budakeszié, mely több, mint 100 éven át meghatározó turisztikai célpontja volt elsősorban a budapestieknek. A legfényesebb időkben 16 vendéglő, étterem működött itt! (Egy korábban írott cikkemben már számba vettem a 16 vendéglőt, "Azok a hajdan volt, csodás budakeszi vendéglők" címmel.)
Ámbár, ha jól belegondolunk, Budakeszi határában ma is hatalmas mozgás tapasztalható. A Vadasparkot, a Gyermekvasút vonalait, a János-hegyet és a Normafa-Makkosmária vonalát (sokan talán nem is tudják, a Normafa mindössze 2,1 km távolságra van Budakeszitől) hatalmas tömegek látogatják évről-évre. Csak a Vadaspark és Gyermekvasút regisztrált látogatóinak a száma félmilló ember, többségében kisgyermekes család.
(2).jpg)
Budakeszi gyakorlatilag a rendszerváltás óta keresi a helyét, pedig lehet, hogy a kezünkben van a megoldás kulcsa, bármennyire is keservesen nehéz és hosszadalmas ez a folyamat. Persze nyilván vannak olyanok, akik erre azt mondják, hogy féltik Budakeszit attól, hogy az „alvó város” nyugalmát majd felbolygatják a „hangoskodó, randalírozó” turisták. Aztán jön a többi ellenvetés: még zsúfoltabb lesz a forgalom, nincsenek parkoló helyeink, stb., stb. Bizonyára vannak ezekben az ellenvetésekben jogos aggodalmak. Egyet azonban ne felejtsünk el! Budakeszi turisztikai célponttá alakítása nyilván nem egyik percről a másikra következne be. És bármennyire is dühöngünk a rossz közlekedési viszonyaink miatt, ez a sarkalatos kérdés is meg fog oldódni néhány éven belül, mert a jelenlegi helyzet ki fogja kényszeríteni.(Lehet, hogy naiv vagyok?!) Addig meg szívhatjuk a budaörsi és törökbálinti bevásárló központokba autózók kocsijainak a bűzét, akik még jó ideig az ottani gazdag önkormányzatok zsebét fogják tömni,
Budakeszi a fent említett Budaörs, Törökbálint költségvetésének a töredékével gazdálkodik sok-sok éve, Biatorbágy is többszörösen nagyobb büdzsével rendelkezik. Nyilván nem őket kell követnünk, hisz annak a „fene nagy jólét” – nek is ára van. Ugyanakkor azt is szoktam hallani, hogy könnyű ennek a három településnek, mert autópálya mellett helyezkednek el, és oda megy a tőke, ahol autópályát talál.
De kérdem én, nekünk nem az az évről – évre Budakeszi határában megjelenő tömérdek ember az „autópályánk”, a nagy lehetőségünk? Nincs még egy település az országban, melynek határában ilyen óriási számú turista fordulna meg. Ezek az emberek „POTENCIÁLIS FOGYASZTÓK”, akik a helyi vállalkozásokat felvirágoztathatnák, ők pedig jó adózói lennének a városnak. Ja, hogy ez elsősorban hétvégeken csúcsosodik ki! Ez tény, de pl. ne felejtsük el, hogy a hajdani Budakeszi 16 vendéglőjét a meleg nyári hétköznapokon is megtöltötték a vendégek, mint az Európa számos országában ma is általános.
A közelmúltban olvastam egy tanulmányt arról, hogy a hosszan elhúzódó gazdasági válság hatására jelentősen csökken világszerte az idegenforgalom. Helyét az egy-két naposra szűkített, lényegesen olcsóbb, országokon belüli kiruccanások veszik át. Felértékelődik a hazai turizmus, a vadasparkok, mese- és kalandparkok, stb. szerepe.
Az itt olvasott írás természetesen csak egy vélemény, melyet egy könnyed, nyári filmetűd csalogatott elő belőlem.
Köszönet a fotókért Nagy Mihályné Starcz Teréziának, Dobos Lászlóné Fischer Katának és Dobos Lászlónak.
